A The Amazing Race a Survivor mellett az egyik kedvenc reality-vetélkedőműsorom, így már alig vártam a múlt vasárnapi premiert, ami néhány meglepetés mellett pontosan azt hozta, amit ettől a sorozattól megszoktam: érdekes arcokat, szép tájakat, kiváló beszólásokat és megfelelő mennyiségben adagolt érzelmeket, amivel ugyan csak egy paraszthajszállal maradtak el a giccstől, de ennyi belefér. Kissé spoileresen a kép után.

14 évad egy reality életében (is) nagy idő, még akkor is, ha ezek nem igazi, 22 epizódos etapok, csak félszezonok (13 rész max). A The Amazing Race az a reality, ami mióta ezeknek a műsoroknak külön Emmy-kategóriát neveztek ki, mindig megnyerte azt, pedig az American Idollal és a Survivorral kellett megküzdenie évről-évre. A világkörüli utazásos műsor alapkoncepciója egyszerű: 11 pár elindul egy flúgos futamra, ami elviszi őket az USA-tól mondjuk Afrikáig, és vissza. Az egyes országokban különböző feladatokat kell teljesíteni, majd befutni a célba, aki utolsó, kiesik, aki a végén első, nyer egymillió dollárt.

Az új évad rögvest meglepetések sorozatával indult, új a főcímgrafika, új a zene (nekem kicsit túl technós, de mindegy), újak a grafikai elemek, az inzertekben végre kiírják, hogy az egyes csapatok időben éppen hol tartanak, és a 24re hajazó osztottképernyős megoldással is találkoztam párszor. Mindez kifejezetten jót tett a műsornak, modernebb, feszesebb, fiatalosabb lett, ami kell is, mert a 18-49-es korosztályban elért 2.0-ás rating édeskevés.

Az első rész szerkezete is megváltozott egy kicsit: míg eddig kellett úgy 15 perc, mire a csapatok eljutottak az első célországba, most már a hetedik percben vígan Svájcban és Olaszországban szaladgáltak, kimaradtak a reptéri taktikázás néha fárasztó, de nekem ettől még szórakoztató felvételei. Állítólag ebben az évadban nem is nagyon fogják ezeket megmutatni, inkább a meglátogatott országokra és  az ott történő drámára koncentrálnak, bár gondolom, ha valami ütős történik a reptereken, azt csak megmutatják.

A reality-k lényege a casting, ezt minden rutinos néző és a bukott magyar próbálkozások készítői is tudják, ha nem jó arcokat szedsz össze, nem fogják nézni a produkciót. A TAR idei évada a szokásosan erős karakterekre is rátett egy lapáttal, hiszen van két kisnövéásű kaszkadőr, egy süket srác az anyjával és egy hollywoodi meleg apa-fia páros, de a többiek is azonnal megragadtak maz emlékezetemben, pedig a tavalyi évadban volt olyan duó, akiknek a nevét sem jegyeztem meg, hiába végeztek majdnem az első háromban.

Nagyon erős elős epizód volt a vasárnapi, a sajtos feladat elég brutális volt ahhoz, hogy ne akarjak részt venni egy ilyen mókában (pedig jó lenne), a befutó pedig rendesen megkönnyeztetett, de nem a kiesők személye, hanem az elsőként beérő pár, és Phil gesztusa miatt - ennél többet nem is árulnék el róla, tessék megnézni, Jim bácsi pillanatok alatt küldi a DVD-t.