Nemrég lehoztunk egy levelet Csenki Attila humoristától, amiben elmesélte, hogyan kamuzott ótvaros nagyokat a Best magazinnak (hogy pontosan miért, az nem derült ki), azok meg bekajálták az egészet, fotósoppolt tesótól a roma protokollzenész nagyfaterig, aki az egykori Csehszlovákiában brácsázott és trombitált felváltva. Ómolnár Miklós, a Best főszerkesztője persze felháborodott mindezen, és írt is egy meglehetősen pikírt választ a fiatalembernek a lapban (arról nincs infónk, hogy neki is eljuttatta-e), mi meg leközöljük, nehogy valaki véletlenül még azt gondolja rólunk, hogy csak az egyik oldalt ekézzük.

Egy megjegyzésünk azért csak lenne a dologhoz: valahogy hitelesebbnek tűnne Ómolnár szívhez és publikumhoz szóló kesergője, ha nem találnánk rendszeresen gyerekesen összemontírozott és átretusált képeket a lapjukban, amiben ők természetesen mindig és csakis az igazat, mert hát ugye az olvasók tisztelete, meg minden. Szóval ha az oké, hogy ők engem azzal szopatnak, hogy egy random testre Uri Geller fejét montírozzák rá olyan bénán, hogy anyám is észreveszi a csalást, akkor az is fájin, hogy egy kartonpapírból kivágott tesóval jelentkezik a riportalany.