Jó előre kiszúrtuk a 24-i műsorban a Halra magyar!-t, halászléfőző műsor nem túl korán, 14:50-kor, amikor már elvileg mindenki nekigyürkőzött a hallevesnek. A címből első blikkre úgy tűnt, hogy ez csak egy 20 perces főzőcskézés lesz, pontyból összedobnak valamit, aztán a szakácsok a végén belemondják a kamerába, hogy Jó étvágyat kívánunk! Ehelyett meglepetésünkre egy kifejezetten jól szerkesztett, változatos műsort kaptunk, tipikusan olyat, ami előtt ottragad az ember, a hal meg majd besózza magát a konyhában önszorgalomból.
A műsorvezető Lévai Ferenc volt, aki a TV Paprika Halországából került valahogy az MTV-re (nem véletlen, hiszen ezt a műsort is a Mojo Productions gyártotta), és persze, hogy a beköszönő szöveget egy csónakban evezve mondja el. Lévai egyébként az a fajta tévés szereplő, aki raccsol, néha szétmossa a szavakat a szájában (a Novicsot például Mobisnak mondja, mindegy), de mégsem ellenszenves figura, a néző különben sem a profi tévést, hanem a sztorizó, poénkodó, borozgató, főzőcskéző halászt látja benne. A műsort nyilván nem ő vitte a hátán, hanem a szerkesztés és rendezés dolgozott a kezére alaposan, vagyis Lévai személyiségére rá tudtak építeni egy 60 perces adást. Ugrás után videó.
Az azért jó húzás volt, hogy az egyszerű főzőcskézésnél kicsit többet gondoltak ki a műsor készítői, két helyszínen, a vízparton és a konyhában mutatták be a halászléfőzés szent rítusát. Bejátszóként volt egy kis nyári varsázás, meg őszi dobóhálózás, az utóbbi különösen tetszett, mert a szoknyaháló az egyik legérdekesebb halászeszköz, és nem is egyszerű használni, külön koreográfiája van. És volt még egy hevenyészett halászattörténeti áttekintés a halászati múzeumban, ez mondjuk felejthető rész volt, de azért színesítette a műsort. Nem maradt ki a borkóstolás sem, mit igyunk halételekhez. Vagyis a helyszíneket folyamatosan váltogatták, túlléptünk így a sima főzőcskézős műsorok keretein néhány horgászbotnyival az ismeretterjesztés és a laza, karácsony délutáni szórakoztatás felé. Plusz még a végén a nemzet horgásza, Koncz Gábor (alias Borús Demeter) is megjelent az ebédlőasztalnál, aki anekdotázott egy sort a Dunai hajós forgatásáról.
A lényeg persze a halászlé volt. Ezt láthattuk "szabadtűzi" (értsd gázláng) és konyhai változatban, mindent, amit az arányokról és alapelvekről tudni akarsz, de sohasem merted Novics Györgyöt egy halászlé főző versenyen megkérdezni. Azt ugye nem kell mondani, hogy a bajai stílus került előtérbe megint.
Mondjuk néhány hiba azért becsúszott, de mivel a műsor szórakoztató volt, ezért ezek elnézhetőek. Azon kicsit röhögtem, hogy Novics György jobban szeret szabad tűzön is gázláng felett bográcsozni, mint fa fölött. Ez mondjuk még nem hiba, csak bizarr vonzalom. De ebben a műsorban a szél miatt amúgyse tudtak volna fával tüzelni, és Novics ettől még biztos jó halászlét főz. A halászattörténeti eszmefuttatások viszont elég felszínesek voltak, és tulajdonképpen se füle se farka nem volt az egésznek. Jobb lett volna, ha mondjuk a halászléfőzés történetét, fajtáit tekintjük át. Elég fura megközelítés, hogy a szerzetesrendek azért fogyasztottak sok halat, mert "a kereszténység szent állatként kezelte a halat, tette ezt azért, mert ő már tudta egészséges mivoltát ennek a halállománynak". Az, hogy a hal szent állat lenne, és ezért ették volna, ha nagyon erőlködünk, akkor még védhető kijelentés, de azt még a hülyegyerek is tudja, hogy a középkorban elsősorban a vallási előírások, a böjt miatt fogyasztottak rengeteg halat a szerzetesek (és nem csak ők), természetesen ehhez hozzájött, hogy ahol volt hal, ott dögivel volt.
A borkóstolós résznél pedig nem kerülte el a figyelmünket, hogy csak a kadarkizmus irányzata képviseltette magát, pedig vannak, akik a sillert javasolják a paprikás halételekhez. Nem biztos, hogy borajánlóhoz gyakorló borászt kell hívni, akinek maga felé hajlik a keze, jobb lett volna borszakértőt, aki szélesebb horizonton gondolkodik. De egyezzünk ki döntetlenben: még mindig jobb, ha kadarkát iszik a magyar a halászléhez, mintha jelenlegi nemzeti italunkat, a pillepalackos Csaplárosnét. Ráadásul még mindig szép számmal vannak olyanok, akik abban a hitben élnek, hogy a primitív, "halhoz és csirkéhez mindig fehérbort" szabály szerint kell kajálni, és még a csirkepörköltbe is fehérbort öntenek, mert az a "szabály". No, az ilyenek agyából csak szép lassan, és ilyen műsorokkal lehet kifújni a nagy-nagy ködöt.
Akinek nem indul a fenti videó, megtekintheti a műsort itt.
Kardics 2008.12.29. 14:04:24
totyóka 2008.12.29. 14:59:48
GRATULA!!!!
Bombadil Toma · http://tomakonyha.blogspot.com/ 2008.12.29. 17:31:07
a gázlángot, meg azért szeretik jobban a bogrács alá, mert ellenőtizhető a tűz erőssége, míg a fatüzelésnél ezt nem nagyon lehet szabályozni, mert sok a változó (hasábméret, nedvességtartalom stb...)
én is bírom a lévait nagyon. hitelesebb fazont, aki képernyőképes is, nem nagyon találhatnának ehez a témához.
Nadine · http://nadinevilaga.blogspot.com 2008.12.29. 18:03:36
Der Beste 2008.12.29. 19:18:59
Kiváló műsor volt, főleg a dobóhálózás tetszett.
kiricsizoltan · http://comment.blog.hu/ 2008.12.29. 21:25:35
egyébként a felső barnabásnak nem okoz gondot a fa:
www.mtv.hu/videotar/?id=28795
Bombadil Toma · http://tomakonyha.blogspot.com/ 2008.12.29. 22:00:55
de megtudom érteni, hogy egy tévéfelvételhez célszerűbb a gáz. márcsak azért is mert nem füstöl:))
kiricsizoltan · http://comment.blog.hu/ 2008.12.29. 23:33:35
polgár jenő (törölt) 2008.12.30. 17:29:03
ez a csávó anniyra béna.....
CoolBrady 2009.01.02. 22:10:57
bauer 2009.01.05. 13:51:17
Teszik a környezet is, ahol főzöget.
Szerintem is egy hiteles ember! Az ilyennel szívesen kezet ráznék!