Azt ugye nem kell mondani, hogy a posztkarácsonyi időszak a zsír- és szénhidrátmámorból való józanodás, no meg az ajándékok visszacserélgetése jegyében telik. A tévék viszont nagyon ráerősítettek a szombatra, csak győzzük ajánlani. De így legalább érthető, miért nem volt évközben semmi: tartalékolták erre a pár napra.

Három komédiánk is van. Az egyikben Louis de Funes ökörködik 1964-ben, egyébként kisstílű bűnözőt alakít a Főnök szoknyában avagy Egérke a férfiak között című filmben (Filmmúzeum, 18:55). De van egy másik klasszikus komikusunk is, Chaplin, méghozzá A cirkusz című filmjében röhöghetünk ma rajta (m2, 23:05). És természetesen jutott mára is Bud Spencer. Igaz, Terence Hill nélkül, de Michele Lupo, amúgy is inkább csak Buddal készített filmeket (Aranyeső Yuccában, Film+, 19:15). A film érdekessége, hogy a zenét Ennio Morricone szerezte, főcímzenéhez katt ide. Itt van még a Télapu is, aminek én csak a második részét láttam, de az háttértévézéshez nem volt rossz (TV2, 19:30).

A TV6 továbbra is mindennap vetíti Az elit alakulatot, ma a Bastogne című epizódnál tartunk, ami nagyon erős rész, tessék odakapcsolni (TV6, 23:05). Tarantino Jackie Brown-ján pedig lehet vitatkozni, mármint azon, hogy milyen osztályzatot kapjon a rendező életművén belül, de az biztos, hogy rosszul nem fogunk járni, ha odakattintunk. Már csak azért sem, mert szerepel benne első napicsajunk, Pam Grier (Duna, 21:30). Olvassunk a filmről itt, csöcsös videó Pamről itt. És ugyanebben az idősávban választhatjuk De Niro helyett Jack Nicholsont is, aki A Prizzik becsülete című, számos díjjal megjutalmazott moziban alakít bérgyilkost, akinek a csaja is bérgyilkos, csak éppen az ellenfél szolgálatában dolgozik (m2, 21:00). Brian De Palma is képviseltetei magát a mai napon, méghozzá a sokak szerinti legjobb alkotásával, A sebhelyesarcúval, abben meg ugye Al Pacinót láthatjuk, hogy teljes legyen az eddigi tabló (volt már ugye De Niro, Nicholson), szóval Europa, 22:20. És naná, hogy ebben a filmben is drogbárók, maffiózók és alvilág.

A sehova sem sorolható kakukktojás a Nyugatról keletre, avagy a média diszkrét bája, ami szerintem nem is mint mozi jó, hanem első osztályú kordokumentumként. A rendszerváltás utáni években vagyunk, még nem hevertük ki a váltással járó első sokkot, káosz van és zavarosban halászat. A média diszkrét bája cím visszanézve kicsit röhejes, hiszen az igazi sokk akkor jött, amikor megjelentek a kertévék, '93-ban ez még messze volt. A filmben szerepel Szőke és Badár, ekkor kezdték aprópénzre váltani azt az improvizációs poénkodást, ami első saját filmjeikben még tényleg vicces volt. Ebben a filmben már kicsit sem, de mondom, kordokumentum. És fölbukkan még az igen fiatal Szabó Győző is (Filmmúzeum, 20:30). Utána meg beszélgetés magával a rendezővel, Dárday Istvánnal (Filmmúzeum, 22:40).

És ha igazi retrót akarunk, ki ne hagyjuk a '74-es Emanuelle-t, Sylvia Kristel kisasszonnyal, második napicsajunkkal (Europa, 1:15).