December 24-én a Műsorismertetés (8:03) és a Tévétorna gyerekeknek után Ecranul nostru-val nyitottunk, ami kezdésnek kicsit brutál, mintha Bánffy hajszeszt kínálnánk welcome drinknek. Aki nem tudná, ez a szegedi körzeti stúdió román nyelvű nemzetiségi műsora, és még ma is létezik. Aztán öt perc Képújság következett azzal a zenével, ami egyszerre volt őrjítő és álmosító, és csak ezután vette kezdetét a délelőtti majdnem-gyerekműsor. Először Zene-bona címmel művészeti szakközépiskolások, iskolai kórusok mutatkoztak be, a műsort Antal Imre vezette. Aztán egy dokufilm következett egy Flóra nevezetű kislányról, baromi izgalmas lehetett. És ekkoriban futott a Hármas "csatorna" című ismeretterjesztő magazin, amelynek karácsonyi részében pont Jankovics Marcell beszélt a világfa és a karácsonyfa kapcsolatáról, meg a karácsonyi népszokásokról, ami tíz évvel azelőtt, '78-ban szinte elképzelhetetlen lett volna. És peresztrojka ide vagy oda, azért egy röpke félórás műsorszünet még ekkoriban is elválasztotta a délelőtti és a délutáni műsorfolyamot.

A Karácsonyi dalok Európából című zenés műsort (tíz ország gyermekkórusai énekeltek, uhh) átugorjuk, a Mozgó képek-t, a MOKÉP moziajánlóját viszont szerettük, de csak 15 perces volt. Végre jött egy jó kis bábjáték, Dús király madara volt a címe és a bábokat Lévay Sándor tervezte, aki ugye többek között a Süsü bábjait is, jegyezzük meg a nevét. Utána pedig minden bedurvult, megállíthatatlanul előtört Dévényi Tibi bácsi, aki mindenkit elintézett a pontos labdákkal és a Három kívánsággal. De ennél egyértelműen jobb volt a Tom és Jerry, meg a Pumukli (18:40), Esti mese előtt pedig a Csip Csup csodákat kaptuk, ami jó nagy gagyi, de legalább Tolnay Klári volt az átváltozós nyanya magyar hangja. Az Esti mese egyébként a Heltai Gáspár fabulái című sorozatból volt egy rész, ami nem az a tipikus gyerekmese.

A Híradót öt percben letudták ilyenkor ünnepekkor, majd szokás szerint diszkréten háttérbe húzódott a tévé, hogy mindenki elmélyülten tudjon zabálni, és persze az ajándékosztást se zavarja meg Derrick táskás szeme, vagy egy KB titkár malacfeje. Tehát háttérműsorként ment a Csak a derű óráit számolom című zenés összeállítás, főleg komolyzenei anyaggal, az esti film pedig a Cirkusz világa volt John Wayne, Claudia Cardinale és Rita Hayworth főszereplésével, a karácsonyhoz túl sok köze nem volt.

"A XIX. pártértekezleten ismét kitűnt, hogy a szovjet gazdaság radikális átalakítása, versenyképessé tétele csak akkor lehetséges, ha beleszólásával, valóban aktív részvételével az egész nép - kommunisták és párton kívüliek, oroszok és észtek, ateisták és hívők, egyszóval, mindenki - beszáll ebbe a folyamatba.

A pártkonferencia kitűzte a politikai jellegű szervezeti alapjait azoknak az intézkedéseknek, gyökeres átalakításoknak, amelyek a következő években formába öntik a most megkezdődött demokratizálást, és visszafordíthatatlanná teszik a szovjet társadalom működőképessé tételének folyamatát."

Ilyen szellemben nézzük tovább 25-ét és 26-át, amelyeken sokszor jobb is volt a műsor, mint 24-én. 25-én 9:30-kor láthattuk például a Banyatanyát, amihez nem kellett CGI, csak Levente Péter meg Gryllus Vilmos, aztán a Karácsonyi Zenebutik ütötte fel a fejét Juhász Előddel (10:55). A délelőtti műsorfolyam pedig egy igazi őskövülettel zárult: Ki nyer ma a képernyőn? Játék és muzsika tíz percben. Aki kérdez, hát persze, hogy Czigány György.

Negyven perces szünetet hagytak nekünk, aztán jött Az utolsó mohikán, méghozzá az 1977-es adaptáció, ami valójában nézhetetlen, de vessünk inkább egy pillantást a szinkronra: Sólyomszem - Újlaky Dénes, Csingacsguk - Hollósy Frigyes, Uncas - Gáspár Sándor, Magua - Beregi Péter. És a korszak legviccesebb című műsorai versenyben az RTV Közönségszolgálat (15:35) és a Betűreklám (15:40) biztos, hogy dobogós helyezést érne el. A Betűreklám után beköszöntött maga Rózsa Görgy, aki ekkoriban a Legyen szerencsénk! című műsorral játszott a nézők idegein. Egyébként meg akárki akármit mond, én bírtam Rózsa Gyurit, röhögni azt lehetett rajta sokat.

A Deltán már kevésbé. Mivel december 25-e 1988-ban vasárnapra esett, ezért a kínálatból nem maradhatott ki az Magyar Televízió tudományos híradója. Pumukliból 25-én is kaptunk egy adagot, de abból soha nem volt elég, mert szerettük, A Hét pedig nem maradt el a karácsony miatt, és a Vers mindenkinek sem, amelyben Venczel Vera mondta el Arany János versét, a Ráchel siralmát (20:05). Ja, a kettesen pedig Fenyves tábor ment Michael Fox-szal, emlékszünk rá? Ezt a filmet milliószor ismételték ekkoriban.

December 26-án, hétfőn, az akkor még fiatalka Ábel Anitából kaptunk egészségre ártalmas megadózist, de Csernobil után ez már meg se kottyant a magyar lakosságnak. Az Álombolt című zenés szórakoztató műsorban (9:15) is feltűnt, meg a Boszorkánypalántában is (10:30), ez utóbbi műfaját elég fellengzősen 'musical'-nek jelölték meg az újságban. Az biztos, hogy ekkoriban már nagyon gyatra ifjúsági filmek készültek, mint ez a Boszorkánypalánta is, meg az utána következő Csere Rudi (videón megtekinthető itt), amiben két hülyegyerek felszámolja a falusi halasmaffiát (14:45). De azért volt Csajkovszkij balett is a Diótörő zenéjére, ha esetleg hiányoltuk volna a kultúrát. És ezen a napon szám szerint három Reklám volt, ami akkoriban nem is számított kevésnek. Csakis Gorbacsov '88-as szavaival bűcsúzhatunk az évtől, holnap 1978-cal jövünk:

"Célunk több demokráciát, több szocializmust, jobb életet a dolgozóknak. Feladatunk hatalmas jelentőségű; új ösztönzést, új lendületet kell adnunk a peresztrojkának, hogy visszafordíthatatlanná váljék."