39 nap, számtalan jó és pár unalmas momentum után megvan a 17. Survivor is, akinek a nevét nem áruljuk el ebben a bekezdésben, csak majd az ugrás után. Ha a reality eddigi történetét nézzük, nem ez volt a legjobb évad, de nem is a legrosszabb, valahol a ranglétra első felébe kerül azért, mert a környék, ahol forgattak, tényleg csodaszép volt, kár, hogy a versenyzők közül jó, ha négy-öt marad meg majd emlékezetünkben, a többiek semmi kiemelkedőt nem alkottak. A képen mellesleg az egymillió dollárt érő szavazat látható, de mégsem spoileres.

Bob nyert, a csokornyakkendős fizikatanár, mert őt nem gyűlölték a zsűritagok, míg Sugart, azt a versenyzőt, akinek valóban meg kellett volna nyernie ezt az etapot, kivétel nélkül mind rühellte. Habár ez a megoldás még mindig jobb, mint a magyar verzió sms-es, betelefonálós, nézőszimpátiás baromsága, ennek is megvannak a hátulütői: ha valaki vélt, vagy valós sérelmein nem képes felülemelkedni, és szívből szavaz, nem a játékosok valós teljesítményét értékelve, akkor nem biztos, hogy valóban az nyer, aki a legnagyobb taktikus volt, hanem az, aki a legkeveseb embert sértett meg.

Persze az is egy taktika, hogy kedvesek meg jófejek vagyunk, megnyerünk annyi védettségi versenyt, amennyit csak lehet, és közben bátorítjuk a többieket, hogy nektek is sikerülhet, csak ez valahogy nem annyira látványos. Ha kielemezzük Bob tevékenységét, láthatjuk, hogy azon kívül, hogy fabrikált két hamis védettségi totemet vagy miafaszt, és megnyert öt versenyszámot zsinórban, istenigazából nem csinált semmit. Az első szakaszt azért élte csak túl, mert a másik törzs, a Fang iszonyú idétlen volt, és a Kota tagjainak istenigazából nem is kellett azzal foglalkozni, hogy ki utál kit, mert nem volt kit kiszavazni. Ha nem így lett volna, Bob a harmadikként távozott volna a játékból.

A törzsek összekeverése után Bob mindig olyan közegbe került, ahol az eredeti Kota-tagok voltak fölényben, így nem volt félnivalója, de ha volt, akkor jött Sugar, és két alkalommal is megmentette a kiszavazástól. Valamit azért leszögeznék: aki kibír ilyen körülmények között 39 napot, az megérdemli az egymillió dollárt, csak szerintem ebben az évadban volt valaki, aki ha kevésbé naiv és jószívű, akkor megnyerhette volna a versenyt. Sugar ugyanis - főleg a többiek hülyesége miatt - az első exile szigeti kirándulástól számítva a legjobb helyzetben levő versenyző volt, nála volt ugyanis az egyéni védettséget biztosító rejtett totem, amit a többiek akkor sem füstöltek ki, amikor már mindenki tudta, hogy nála van.

Ez hatalmas baklövés volt, az előző évadokban kőkeményen rámentek arra, hogy ha valakinél csak sejtették, hogy ott a kincs, azonnal rászavaztak, hogy kénytelen legyen kijátszani - az már más kérdés, hogy ez az esetek nagy többségében nem történt meg, mert az illető egy méretes pöcsfej volt. Sugarnak mérlegelnie kellett volna, majd Kent és Crystalt bevinni magával a döntőbe, erre pedig volt lehetősége, amikor Crystal pakolt, mehetett volna Suzie, amikor Ken, akkor meg Matty. Ha így van, minden szavazatot megkapott volna, és nyer egymilliót, így egyet sem kapott, és marad a harmadik helyért járó 80 000 dollár - Suzi három szavazata és második helye 100 000 dollárt ért.

Bob nem fog bekerülni a legendás nyertesek közé, de nyert, ezt pedig senki nem veheti el tőle. Jeff Probst, a műsor Emmy-díjas házigazdája szerint a következő, brazíliai évad játékosai sokkal érdekesebb és színesebb egyéniségek, így maga az évad is jobb lesz - kíváncsian várjuk, hogy kitermel-e a brazil fennsík egy újabb Tomot, Boston Robot vagy Richard Hatch-et. Februárig kibírjuk valahogy. (A zsűriben iszonyatosan dürhőn viselkedő Corinne-ról szándákosan nem ejtettem egy szót sem, mert meggyőződésem, hogy a 20., feltehetően all-star évadra gyúrva alakította a kibírhatatlan picsát, és minden megmozdulását jóelőre kiszámította.)