A Fejükre estekben az a hihetetlen, hogy állítólag már régen megszületett az ötlet, de mégis mintha egy hét alatt ütötték volna össze az egészet. Értelmetlen játékszabályok, kidolgozatlan karakterek, béna műsorvezetés, meg ugye az alapröhej, hogy a széria közepe felé kiderül, hogy nem maradtak bent olyan szereplők, akik alkalmasak lennének győztesnek. Frei álmodott és mondott egy jó nagyot: Fair Trade konzul lesz a győztes (a honlapon jótékonysági nagykövet), de a casting során elfelejtettek a tíz ember közé két-három olyan szereplőt beválogatni, aki rokonszenves is, és alkalmas is a követi posztra. A döntőben levetített, összevágott anyagokban viszont már sikerült összesűríteni egy-egy szereplő jellemvonásait, Guszti a semmittevő, Bódi család a trutymókeverő puhatestű, Kozsó meg a lúzer, Feket Laci a szinkrontolmács és problémamegoldó. Kábé ezekre kellett volna alapozni a realityt. Valószínűleg ott lehetett a probléma, hogy Frei elsősorban nem ilyen valóságshow-t akart csinálni, hanem valami vidám road movie-val kevert cserkész akadályversenyt. Csak ehhez rossz szereplőket válogattak össze. Ezek a hihetetlenül ellenszenves szereplők egy klasszikus celebszívatás kitűnő karaktereiként működtek volna jól.

Na, ennyit erről. A lényeg, hogy a döntőig négy ember jutott el, Fekete Laci már a repülőn kiesett, és ahogy azt sejteni lehetett, bentmaradt Kozsó, Kucsera és a Guszti klán. Vicces helyzet, mert ha a hipertapló, nemlétező haknisztárok, vagyis Bódiék nyernek egy Fair Trade konzuli (honlapon: jótékonysági nagykövet) címkét, akkor az ország értelmesebbik része a TV2-n és Frei Tamáson fog röhögni. Ha Kozsó nyer, az se sokkal jobb, hiszen Kozsó az elmúlt tizenvalahány évben szimbolikus figura lett, és nem az értelem szimbólumává vált.

Úgyhogy a produkciónak sok választása nem volt: Kucsera volt még a legkisebb rossz. Egyébként Kucsera ma reggel a Mokkában arról beszélt, hogy nem is tudja, hogy fog ez a nagyköveteskedés beleférni az idejébe, és hogy nem is tudták pontosan, mi a tétje a versenynek. A tegnapi adásban is célzott rá, hogy halvány fogalma nincs, mi lenne a feladata konzulként. Úgy tűnik, hogy a szereplők számára is zűrös volt ez az egész, a szabályoktól kezdve az elvárásokon keresztül egészen a játék céljáig. Egyébként nekünk úgy tűnt, hogy Quasiék föl sem fogták, hogy udvariasan el lettek tessékelve az első helyezésnek még a közeléből is. Bár az utolsó előtti adásban azt mondták, hogy szerintük ők fognak nyerni.

Fiala meg hozta a szokásos formáját ebben az adásban is. A sorozat elején egyébként még azt hittük, ő lesz a konfliktusok fő generálója, de aztán kiderült, hogy generálni generál, de ezek a konfliktusok baromi egysíkúak, Fiala minden vitában ugyanazt a két mondatot ismételgeti. Pont ennyire volt izgalmas az utolsó akciója is. Fiala valami olyasmit sérelmezett, hogy őt lerasszistázták, és hogy emiatt kérjen tőle bocsánatot mindenki. De aki elolvassa a szóban forgó cikket, az látja, hogy maga a cikk egy baromság (az írója annyit nem tett meg, hogy visszanézze a neten a kérdéses epizódot), Magyar Rita meg pont azt nyilatkozza a cikkben, hogy nem hangzottak el rasszista kijelentések a show-ban. Tehát egy tipikus Fiala-féle műbalhéről van szó, ami viszont jó sok időt elvett a műsoridőből, megint a műsor óriáscsecsemőjét kellett tisztába rakni 10 percen keresztül.

Így a végén elmondhatjuk, hogy a Sztárok a fejükre estek leginkább egy bazi nagy költségből előállított pilotnak felelt meg, sok-sok gyermekbetegséggel, meg zűrzavarral, kidolgozatlansággal. Kíváncsiak leszünk, lesz-e valaha második széria, habár erről eddig nem olvastunk sehol.