Az a nagy büdös igazság, hogy a 24: Redemption című tévéfilm DVD-kiadását, amit a film tévébe kerülését követően azonnal meg is lehetett venni az amazonon, azért volt érdemes beszerezni, mert rajta van a következő évad első 17 perce, ami azonnal felejtette az emberrel a Redemption demagóg marhaságait, és ismét visszarántotta Jack Bauer meglehetősen leegyszerűsített világába, ahol csak két szín létezik, a fehér meg a fekete, a szürke meg le van szarva. A kép alatt spoileresen folytatjuk.

Komolyan, tegye fel a kezét az, aki az első két perc akciójelenete láttán nem felejtette el a géppuskás néger kisgyerekeket azonnal és tudta le egy legyintéssel a ballépésnek (is) tekinthető hatodik napot. Ül a csávó a kocsiban, hátul a gyereke, és BUMM, oldalról jön egy baszott nagy SUV, olyan felvételen, hogy kiestem a székből azonnal. Amikor az ember megnyugodna, jön a másik kocsi hátulról, és folytatódik a hullámvasút, ez az, ez kell nekem, nem tökölés a pálmafák alatt.

Jack a kongresszusi vizsgálóbizottság előtti litániája természetesen azoknak a liberálisoknak szól, akik könnyeket hullajtanak a Guantanamo-i támaszponton naponta vegzált arab (?) terroristákért (?), a bevallottan konzervatív készítőgárda álláspontja azonnal átjön - a kínzás nem jó, de muszáj, értem? Sajnos Tony Almeida visszatérését a trailerek és a szereplők felsorolása is lelőtte, ettől abban a jelenetben, amikor Jack megtudja, hogy az évad első főellensége egykori harcostársa, ismét azt a Kiefer Sutherlandet láthatjuk, aki az első két évadot sikerre vitte, színészi játék van, kérem szépen és nem csak agyatlan üvöltözés meg gégekiharapás.

Ide nekem az új évadot, de izibe, mert ez a 17 perc pont olyan volt, mintha az ember csaja/faszija egy iszonyú izgató petting után azt szólná be, hogy majd két hónap múlva folytatjuk.