A 18 hónapos szünet után visszatérő 24 című sorozat tévéfilmként beharangozott duplarésze (mert ez az volt, egy elnyújtott felvezetés a hetedik naphoz, mondjon bármit is a producer) kulcsmomentuma az volt, amikor az összeégetett fülű, koszos Jack Bauer majdnem pofánverte a beszari ENSZ-megfigyelőt, aki a kék sisakjába kapaszkodva csak azt hajtogatta, hogy ő nem akar beavatkozni egy szuverén állam belügyeibe, bármennyire is kitalált nemzet patomkindíszleteiről legyen szó, ha Bauer kolléga mindenképpen Jézust akar játszani, akkor csak tessék, ő mossa kezeit.

Az Exile (száműzetés) munkacím után Redemption (megváltás)alcímmel ellátott másfél óra egyébként pont olyan volt, mint az eddigi hat évad, Jack Bauer ugyanazt csinálta, mint korábban, azaz ment előre konokul és lelőtt mindenkit, aki az épen aktuális Nagy Ügyben neki keresztbetenni szándékozna, ugyanúgy van egy összeesküvés a háttérben, mint eddig hatszor, az elnök megint lófaszt sem tud az egészről, de mi igen, mert az osztott képernyőnek hála láttuk a sanda pillantásokat.

Aki eddig nem nézte a 24-et, akár el is csodálkozhatott a színészi játékon, ami a szokásos színvonalat hozta (értsd: a mellékszereplők egy albán diafilmben sem kapnának szerepet), kedvencem az a kis fickó volt, aki rájön a nagy titokra, mert jobban hozta Christian Slater Tiszta románcban látott figuráját, mint maga Slater. Egy kicsivel mintha több pénz lett volna a felvezetésre, mint két sima epizódra, így nagyon sok külső felvételt kaptunk a sárga bögre egyszerűségére hajazó sztorit megtámogatása kedvéért, és a robbanások is faszán sikerültek, bár a képbe párszor belógó kameramant igazán kivághatták volna.

Jack sokáig kóborolt a világban, de  aztán Afrika egy eldugott szegletében telepedett le, hogy szegény sordsú gyermekeket tanítgasson lelkesen, ahelyett, hogy a kongresszusi vizsgálóbizottság előtt felelne vélt vagy valós bűntetteiért. Persze kiborul a bili, egyszerre jelenik meg a geci követségi alkalmazott az idézéssel (izzadós, szemüveges gyökér) és egy helyi tábornok (az afrikai "hadseregek" esetében óvatosan bánjuk a rangokkal, mert kb. annyit jelentenek, mint a Magyar Gárdában), hogy gyermekkatonákat toborozzon (értsd: elfogja őket, ad nekik drogot jól, aztán addig kiabál nekik a fülükbe, hogy transzba esnek, és hétévesen már vígan forgatják a Kalasnyikovot), és Jacknek választania kell a menekülés vagy a gyerekek között.

Tudjuk mit választ, sőt, a hetedik évad előzetesének köszönhetően azt is, hogy mivel végződik a kaland, szóval izgalmat, feszültséget felesleges volt várni, de ha már felépítettek pár afrikai díszletet, akkor forgattak is köztük, még jó, később majd a környék élelmesebb vállalkozói meg felfuttathatják a helyszínt, mint az észak-afrikai Tatooine-t tették az ottani ügyeskedők. A hetedik napot persze várjuk, már hogy a fenébe' ne várnánk, Jack is és mi is kielégítetlenek maradtunk a felvezető végére, egy sima kínzás nem sok, annyi sem fért a történetbe. Sebaj, majd januárban.