Az utolsó adásban már kevés dolog történt, mi is rövidre fogjuk. A legdurvább bátorságpróba nyilván Rippel Ferié volt, az undormánykoktélok. Nem gondoltam volna, hogy Rippel ennyit is bevállal a koktélivásból, azt tippeltük, derogál neki egy ilyen bátorságpróba. De valami miatt belement, gondolom túl komolyan vette az egészet és megfutamodásnak fogta volna fel, ha azt mondja, hogy a hetedik világrekordom után kösz, nem iszok banános csirkebelet. Balázsék viszont megint hozták a szokásos formájukat, mindent megtettek, hogy Rippelből visszacsalogassák a koktélokat. "Fenékig!"

Szőke bátorságpróbája nem volt ennyire durva, mintha direkt neki választották volna ki, úgyhogy meg is csinálta simán. Taliándörögdért. Keleti Andié pedig szót sem érdemel, néha a nyakába öntöttek egy kis lisztet, meg műtaknyot, közben ugrálnia kellett. Az érdekes inkább az volt, amikor a végén Szőke Bandinak bejátszották, hogy Keleti Andrea miket beszélt róla a háta mögött. Megnéztem volna a dzsungelkirálynő fejét, remélem, legalább egy pillanatra leolvadt az ajkáról az örök vigyor, amit még a repülőtéren állított be. Bandit úgy láttam, kicsit szarul érintette a dolog. Annak meg nagyon örültünk, hogy a Best of Szőke összeállítás alatt az És megint dühbe jövünk főcímzenéje szólt. Habár a Bűnvadászok muzsikája talán még jobb lett volna, de ne legyünk telhetetlenek.

A szombati show vicces lesz, amikor ez a csapat újra összegyűlik. Ez amúgy is egy nehéz banda volt az előzőhöz képest, abszolút nem voltak egy hullámhosszon, mindenféle klikkekre bomlottak, amelyeket olyan hiperirritáló celebek alkottak, mint Tóth Gábor, Steiner néni, meg Zimány Britni. És persze az egész táborral szemben maga Délceg Johnny, akin már szombaton mérhető lesz, mennyire sikerült feldogoznia a visszanézett felvételeket.