"Drága a spenót? Sebaj. Budaiak, vidékiek figyelmébe! Ott a szép tavaszi csalán az árokparton és az útszéleken. Kesztyűvel szedjük, tépjük a leveleket. Megéri, mert finom főzelék készül belőle." 1945-ben vagyunk, és az ilyen szövegeken legszívesebben röhögne az ember, pedig semmi poén nincs benne, hiszen közvetlenül a háború után vagyunk a félig lerombolt Budapesten, az emberek hosszú hónapok után végre előmerészkedhetnek a pincékből, meg óvóhelyekről. Kaja nem nagyon van. Ennél a csalános idézetnél csak a korabeli orvosi tanácsok durvábbak: hogyan melegítsük be újra elgémberedett izmainkat a pár hónapi pincében bújkálás után.

Az évszámok és tábornoknevek sorolásánál néha ezerszer beszédesebbek az ilyen kis kordokumentumok. A Filmmúzeum nagy dobása a Páratlan évek című saját gyártású, friss sorozat, amely történelmi és ismeretterjesztő ugyan, de nyoma sincs a száraz tudálékosságnak, teljesen lemegyünk mikróba, mármint mikrotörténelembe, ami ebben az esetben csak jót jelent. Hogyan ment a batyuzás, hogyan vetkőztették le áldozataikat a háború utáni káoszban garázdákodó bűnbandák, hogyan közlekedtek Pestről Budára egy olyan városban, ahol szétbombázták a hidakat? Ezek azok a kérdések, amik legalább olyan fontosak, mint az, hogy ki irányította a bombázást.

Ráadásul a műsor ügyesen szerkesztett, ugyanis nem azzal az olcsó megoldással akarják kiszúrni a szemünket, hogy összeszedtek néhány érdekes archív felvételt és sorban levetítik őket. De kezdjük inkább az elején. A Páratlan évek a címét onnan kapta, hogy 1945-től kezdve minden második (vagyis páratlan) év eseményeit, történéseit dolgozza fel egy-egy epizód. Erről rögtön beugorhat a Köztévé című sorozat, amely a Magyar Televízió ötven évét vette sorra évenként, de a Filmmúzeum bátrabb volt, mert 20 perces helyett egyórás epizódokban lépkedünk végig a történelmen, a műsoridőbe így sokkal több minden belefér. A sorozat egyébként 1995-ig megy el, a kilencvenes évek eleje pedig lassan már szintén retró és történelem.

A Páratlan évek műsorvezetője Görög László, ő mondja az összekötő szövegeket, és nagyon felhasználóbarát módon a különböző témákkal kapcsolatos netes linkekre is felhívja a figyelmet, amelyek jó sokáig maradnak a képernyőn, hogy le tudja írni, akit érdekel. Oké, majd egyszer eljön az idő, amikor egyből kattintani is tudunk, de addig is nagyon jó ez így. És a műsorban interjúk is vannak, ha mód van rá, akkor magukkal a szemtanúkkal, de mivel az a korosztály, aki felnőttként élte át '45-öt, sajnos lassan kihal, ezért gyakran a leszármazottak mesélnek, hogy milyen családi legendák szólnak például arról, hogy az oroszok bablevest főzettek a kispesti Halásztanya vendéglő tulajdonosával. Ezek az interjúk hihetetlenül izgalmasak, de természetesen szakértők is megszólalnak, egyébként az interjúalanyokkal Veress Dóra beszélget, aki annak idején a Kultúrházban kommandózott Winkler Nórával, de a Filmmúzeum saját gyártású műsorai közül már felbukkant a Privát rocktörténetben is. Az archívok alatt pedig a narrátor Galkó Balázs, de őt már megszokhattuk a csatornánál.

Nem akarunk középiskolai elemzésbe belemenni, de azt azért mondjuk el, hogy a műsorban tematikus blokkokba rendezik össze az anyagokat. Így végignézzük, hogyan indult be például 45-ben a hétköznapi élet, hogyan takarították gazdaságosan az üvegcserepeket. Aztán megnézzük az adott év sportéletét, művészeti eseményeit, nagyon jó ötlet a slágerlista. És a '45-ről szóló epizódban jó poén volt a 'hogyan élte túl a világégést az állatkert'-című blokk.

A Páratlan évekből még csak két rész ment le, de annyira telitalálat a műsor, hogy biztos, hogy érdemes bekapcsolódni bármikor, mert a többi rész is erős lesz. Lemaradni nehéz lesz, mert a csatorna sűrűn ismétli a műsorait.

A műsor a Privát rocktörténet helyére került be, azaz minden második csütörtök este fut új rész. Ezt megismétlik másnap (pénteken) délutan es vasárnap este. Majd a következő héten még mindig azt a részt vetíti a csatorna csütörtökön este, péntek délután és vasárnap este. Az új epizód két héttel az előző után, csütörtök este kerül először adásba.