A Celeb vagyok, ments ki innen! második szériája olyan kemény lesz, hogy már nem is Walter, a jóságos pókidomár fogadta a celebeket, szájában egy madárpókkal, és nem kígyókat kellett simogatniuk, hanem egy argentin kommandós mutatta be nekik, hogyan kell mérges kígyót lefejezni, kirángatni a beléből a kis élő kígyógyerekeket, aztán megsütni és elropogtatni. Szóval nagyon kemény lesz.

Egyébként jöhet a Négy Mancs tiltakozni, kígyókínzás van a tévében, más értelme úgy sincs annak az "állatvédő szervezetnek". A kígyólefejezésen persze csak röhögtünk, ennél nagyobb és büdösebb parasztvakítást ritkán látni. Aki látta az első szériát, tudja, hogy kígyók a tábor közelében se voltak, biztos a beengedőemberek nem engedték őket oda, a celebeket meg úgy kellett hazataszigálni, mert mindegyik maradt volna még egy hetet, nem volt itt semmi szenvedés, egy vidám úttörőtábor ehhez képest a Gulág. Ehhez képest a kiképzőtiszt szövege is vicces volt, "Ma délután megtanuljátok, hogyan éljétek túl a dzsungelt". És csak kis tüzet rakott, "nehogy továbbterjedjen", gondolom fennállt volna a veszély, hogy Delhusa Gjon fegyújtja Argentinát.

A második széria csapata nagyon jónak tűnik, azt egyből látni, hogy Tóth Gabi a leggyengébb láncszem, és hogy Szőke András káromkodik a legtöbbet, de fog ő még durvább dolgokat is csinálni, hiszen azért van ott. Steiner Kristófban és Kinter Oszkárban szintén nagyon bízunk, hogy hozzák a formájukat. Az első széria és Benkő Dániel recskaparty-ja után egy ilyen bevezető epizód nagyon unalmas, sőt, idegesítő, minden szereplő baromi elégedett, konfliktusok sincsenek, szívatás meg egyáltalán, maximum annyi, hogy a celebek behánynak a helikopteren, és hogy Tóth Gabi ötpercenként sírva fakad, de mi azt szeretnénk látni már, ahogy Sütő Enikő kiborul, és a cékláról áttér a sült pajorra, Kinter Oszkárból pedig végre előbújik a benne lakozó retikülös vénasszony.