Ez a rövid dokumentumfilm az újpesti Kálmán József utca hazaszerető polgárainak szemszögén keresztül mutatja be az 56-os forradalom eseményeit. A filmben több személyes sorsot is megismerhetünk, és láthatjuk, hogy a szabadság eszménye mily nagy mértékben tudta összekovácsolni a forradalom különböző gondolkodásmódú részvevőit.

Így foglalják össze az RTL Klub honlapján A forradalom arcai című angol filmet, és mivel a rövid ismertetőt a szerkesztőségeknek is elküldték, a tévémagazinok és programújságok is ezt írták az október 25-én hajnali fél egykor bemutatott alkotásról. Hogy dokumentumfilm. Így szerepelt a csatorna reklámjaiban is, elveszett sorsok, hétköznapi arcok, régen látott eredeti felvételek.

Csak hogy a Forradalom arcai egy játékfilm. Mondjuk, a forradalmárok ávósokat lincselnek című résznél egy pillanatra én is elbizonytalanodtam, valódi emberek valódi halála alatt mégsem illik fröccsözni, de aztán túl sok lett az árulkodó jel: a kamera soha nem késik le semmiről, a szereplők soha nem néznek az operatőrre. Egyébként is a sminkes túl sok Chaplin filmet láthatott, ilyen vastag, sötét táskái még egy savkádba merítéssel és körömletépéssel töltött dolgos éjszakai műszak után sem lehettek egyetlen ávósnak sem.

Ha viszont hátradőlünk, és úgy nézzük, mint egy kisjátékfilmet, akkor rögtön olyan érzésünk lesz, mintha egy Eisenstein-maraton sokadik percében ébredtünk volna, jaj, elvesztettem a fonalat, de még mindig tragikus tekintetű emberek menetelnek alulról fényképezett fekete-fehér képeken, tehát nagy baj nem lehet.

A gyanú ébredése után pedig már csak pár perc internetes keresés kell, hogy kiderüljön: a rendező, Peter Watkins tényleg sokat merített a némafilmes mesterektől, míg a valóságot inkább az amatőr szereplők természetes játékával akarta megteremteni, a kamera-beállításokra annyira nem figyelt.

Persze kit érdekel, hogy milyen filmet ad le az RTL Klub október 25-én hajnalban, és még csak tudatos hazugságot sem kel sejtenünk az ügy mögött. Ki hazudna egy alig nézett kisfilm kedvéért? Valószínűleg egy filmcsomag alján találták A forradalom arcait, dokumentumfilmnek tűnt, ’56-ról szólt, és le lehet vele tudni negyedóra közszolgálati kötelezettségvállalást. Ennél jobb nem is kell, előtte leadják az 56 csepp vér című musicalt, a kettő közt körkapcsolás az ünnepi tömegoszlatásra, és le is van tudva a forradalmi megemlékezés.

A baj csak az, hogy még csak végig sem nézik, amit leadnak, ugyanis a stáblistából azért kiderült volna, hogy előre megrendezett jelenetekből áll a film. A valóságnak ugyanis ritkán van sminkese, fővilágosítója és pirotechnikusa.