Nagyon ritka az olyan sorozat, ami évadról évadra egyre jobb lesz, amiben az írók szinte sportot űznek abból, hogy a lehető legváratlanabb pillanatban húznak elő egy két évaddal korábbi szálat, és fonják bele az aktuális cselekménybe olyan simán és zökkenőmentesen, hogy észre sem vesszük mi történt. A The Shield pontosan ez a sorozat, a Drót és a Maffiózók mellett Vic Mackey és a Strike team kalandjai azok, amiket bármikor képes vagyok újranézni, mert ilyen színészi játékkal, színvonalas forgatókönyvekkel máshol nem nagyon találkozunk. Az ugrás után az eheti résszel folytatjuk, spoileresen.

Kemény zsaruk 7x08. A tökéletes epizód, 10/10-es, ötcsillagos, nem ragozom tovább, ha valaki nem látta, most el ne kezdje nézni, hanem szépen tegye be az első évados DVD-t (amazon.com vagy Jim bácsi Iowából) és onnan induljon, mert a pilot utolsó jelenete ismét előjön itt is, felugrik a levegőbe, és jól seggbeharapja Vicet, hogy egy ilyen fasza anglicizmussal éljünk. Holy shit, mondhatta a művelt arkansasi kamionsofőr úgy a 32. perc tájékán, és abba sem nagyon hagyhatta, én speciel állva néztem végig az utolsó perceket, úgy, mint a Friday Night Lights első évadának utolsó 10 percét, ezt nem lehetett ülve kibírni ismét csak. Olyan volt az, mint amikor felültetik az embert a hullámvasútra, és amikor azt hiszi, hogy ennél magasabbra már tuti, nem lehet menni, akkor még feljebb tolják (mit tolják, rángatják) a kocsit.

Shane, Shane, Shakespeare nem írt ilyen tragikus figurákról a drámáiban, pedig neki aztán kijutott a szerencsétlenekből. Ahogy Walton Goggins ebben a részben eljátszotta az egyre kétségbeesettebb, és kiútat nem találó rendőrt, azt, aki első dühében egy olyan idiótára bízta élete egyik legfontosabb döntését, mint ez a Two-Time nevű nyomorult gengszetert, olyat régen nem láttam sorozatban. Egy legjobb drámai mellékszereplő Emmy kijárna neki, ha más nem, ezért az epizódért.

Nem nagyon akarom lelőni a poénokat, de az utolsó jelenet alaposan meglepett, sejthető volt, hogy Vic (a Corinne-nal folytatott beszélgetés után) belátja, hogy innen, ebből a szarból kiút egyszerűen NINCS, és nem tud mást tenni, csak leadni a jelvényt, és kisétálni az őrsről, majd elindulni Shane után - mert olyan isten nincs, higy Shane és Mara csak úgy elmenekül, nem, van egy olyan érzésem, hogy a belógatott mexikói szálon megy tovább és talákozik össze a két cselekmény (Shane tényleg van annyira hülye, hogy ne Kanada, hanem Mexikó felé induljon el), és az utolsó részben (nov. 25) ott kerül majd sor a Nagy Leszámolásra, amit sem Vicnek, sem Shane-nek nem szabadna túlélnie.