Amikor először hallottam, hogy az izraeli The Ex-List című sitcomot az amerikaiak feldolgozzák, sőt, egyenesen Elizabeth Reaserrel a főszerepben (ő volt Alex doktor szétroncsolt arcú betege a Grace klinikéban, illetve a Saved című egy évadot megélt TNT-sorozat egyik főszereplője), megörültem, csak lesz igazi csajos-romantikus sorozat a tévében a Férfi fán terem után is (a Lisptick Jungle-t kivéve). A történet pofonegyszerű: a főszereplőnek egy jósnő azt mondja, hogy ha egy éven belül nem találja meg az igazit, akkor soha nem fogja - a csavar pedig az, hogy már találkozott vele, mert az egyik ex-faszija az.
Az eredeti sorozat kissé komor hangulatától eltérően az amerikai verzióban mindenki jókedvű, poénkodnak a mellékszereplők ezerrel, különosen a Dirt-ben megismert Alexandra Beckenridge van elemében, illetve a két sidekick csávó, és Reaser is jó a kissé habókos csaj szerepében, aki persze először vonakodik elfogadni a dolgot, de aztán beadja a derekát (még jó, egyébként nem lenne sorozat) és jöhetnek a vicces flashbackek a korábbi faszikról, és az új egymásratalálások. A pilotnak voltak nagyon jó momentumai (Eric "sorozatpestis" Balfour mellékszerepe például), de néhol döcögött kicsit, és az amerikai átlagnézőt az is elriaszthatja, hogy iszonyú gyorsan pörögnek a dialógusok, majdnem West Wing-sebességgel, ami nem semmi teljesítmény.
A legnagyobb baj nem is azzal van, hogy a sorozat olyan, mint egy tévére átírt Kate Hudson-vígjáték, azaz negédesen vicces és helyenként sírósan komoly, hanem azzal, hogy az alapötlet miatt nem nagyon van izgulnivalónk: minden részben kapunk majd egy ex-faszit, vicces helyzeteket és is sírást, és mehetünk tovább - az utolsó epizódig úgysem tudjuk meg, ki lesz a Nagy Ő, már ha lesz ilyen, illetve ha eljutunk a 13. vagy 22. epizódig. A sorozat debütálása a péntek este 9-es sávban elég borzasztóra sikeredett, a 6.5 millió nézettséget látva nemigen hiszem, hogy hat résznél többet megélhet.
