Az NCIS az a sorozat, ami eredetileg a J.A.G. volt, csak több benne a szereplő. Nem egy fess tengerészembert kapunk egy csetlő-botló társsal és egy mérsékelten jónővel, hanem egyenesen négyet, és akkor a tetkós/goth laboránsról és a számos filmből ismert kórboncnokról még nem is beszéltünk. A formula ugyanaz, mint az összes nyomozós CBS-sorozatnál, a főhős kellemes ötvenes, hogy a demográfia stimmeljen, ez a a sorozat, amit anyám is szívesen néz, és néha én is, mert nem kell hozzá előtörténet, elkezdődik oszt jóvan. Az előző évad végén elég nyomott hangulatban búcsúztunk, lásuk, minden jóra fordult-e a 6x01 végére. Spoileres, naná.

Ismét csak azza kezdeném, hogy ha úgy fejezünk be egy évadot, hogy a főszereplő csapatát szétzavarjuk, és ezzel három állandó szereplőtől meg is szabadulunk, akkor legalább az illúziót fent lehetne tartani, és mondjuk csak egyszer, a rohadt életbe, csak egyszer ne írjuk már ki a szereplők nevét a főcímben, azokét, akiket szétzavartak a világban, mert nincs miért izgulni. Tudjuk, hogy visszatérnek, tehát valami nem stimmel a három helyettessel - ehhez tényleg nem kell egyetem, úgy meg pláne nem, hogy mindegyiket ellenszenvesnek és amatőrnek állítják be az első felvonásban.

A heti ügy egy elmletileg szövevényes és összetett kémizé, valaki titkokat csempész ki, a kör leszűkült 3 arcra, ezért kapja Gibbs a jól megszokott csapata helyére őket, a feladat az, hogy kiderítse, melyikük sáros. A CSI:Miami kissé idétlen és szájbarágós megoldásától eltérően itt egy fokkal jobban járunk és az írók legalább 25 percig hagynak minket is gondolkodni, kár, hogy túl sok az utalás ahhoz, hogy komoly agymunkára késztessen minket - mondjuk az is igaz, hogy aki az NCIS-en akarja elméjét pallérozni, az nem lehet sikeres ember.

Az ügy megoldása egész jó, a végén a csavar várható volt, de attól még ütött rendesen, a két új szereplőből ugye a csaj és az egyik fickó volt ismertebb (Liza Lapira és Jonathan LaPaglia), várható volt, hogy az egyikük visszatér még ebbe a szálba. Szintén tetszett, hogy Ziva hazatért Izraelbe és Michael Nouri feltűnésének is örültem, a fickó tipikus scene-stealer, még akkor is, ha csak a szemüvegét törölgeti. A tetkós csaj viselkedése kifejezetten idegesít, nekem soha nem volt szimpatikus (és hihető) ez a karakter, a McGee-vel való szórakozás viszint kifejezetten tetszett. Egy epizódot még bepróbálok az évadból, aztán meglátjuk.