Elindult a harmadik évad, és mint tegnap jeleztük már, a nézettsége akkorát bukott, mint a TV2 kétségbeesett próbálkozásai arra irányulóan, hogy ők legyenek a legfaszább kertévé a vidéken. A Hősök harmadik évadának premierje a maga 10 milliós adatával a második évad nyitányához képest közel 7 millió nézőt vesztett és ez elég elgondolkodtató adat. A készítők rebootot ígértek, frissességet és izgalmakat - az ugrás után megmondjuk, hogy sikerült-e nekik. VIGYÁZAT, SPOILEREK JÖNNEK! Addig is egy kép három csajjal.

Az a nagy büdös igazság, hogy ha jobban belegondolok, nem is tudom, mit vártam ettől a premiertől. Azt viszont tudom, hogy mit nem: logikátlan szálakat, hajuknál fogva előrángatott új karaktereket, reciklált első és második évados történeteket, repetitív karakterábrázolást, a sorozat saját mitológiájának szemenköpését és Dana Ramirezt, a Szemibűl Feketét Síró Asszonyt. Ezekre nekem (és a sorozatnak) kábé annyi szükségem volt, mint a provebiális üveges tótnak a hanyattesésre.

Az első két epizódban felvázolt premissza ugyanis a következő: a világot meg kell menteni, mert a) vagy üldözni fogják a hősöket ezerrel (kis inkvizíciós-népírtásos áthallás a második évad vírus-szálára hajazva) vagy b) lesz nagy robbanás, tömeghalál, sírás. Oké, szuperhősös-képregényes stílben ennél többet nem is nagyon lehet kihozni a dologból, kell a fenyegető veszély, aminek elhárításához az összes pozitív karakter együttes ereje kell, de nem lehetett volna valami más esetleg kitalálni? Megint robbanni fogunk? Tényleg?

A nagy konfliktus mellett felvázolták nekünk a B-szálat is négy kuravgonosz karakter képében, akik között van a kezével mindenkit felgyújtó mániákus meg egy Német becenévre hallgató, germán akcentussal beszélő faszi is, no meg egy, még ezeknél is aljasabb fickó (ilyen nagy foga van neki uram, igen, azzal harapja át a torkunkat), akinek a testébe szegény Peter Petrelli tudatát beleköltöztette jövőbeli önmaga, ne tessék kérdezni, tényleg így volt. A négy szemétember kiszabadulása, Nathan Petrelli lelövése, és úgy nagyjából minden, ami ebben a részben történt, annak eredménye, hogy JövőPeter visszajön, és annyira összekuszálja az idővonalakat, hogy ihaj.

Az első pár jelenet a barna hajú, kőkemény Klermackóval tényleg jó volt, akkor még reménykedtem, de aztán jött Maya meg Mohinder, és csak csóváltam a fejemet, miért kellett ebből a haszonlatan karakterből (Maya) kurvát csinálni (Mohi egy mosollyal az ágyába viszi), és minek Mohindernek képesség? Ami ráadásul nagyon úgy fest, hogy kb. a Légy című filmben látott átváltozást fogja eredményezni, ha az eddig töketlen Mohi tényleg átalakul valami szupererős rovarféleséggé, lekaszálom a sorozatot. Hiro Nakamura története a faterral meg a titokzatos formulával, illetve az egyelőre csak csetlő-botló Andóval (majd a jövőben ő is nagyon faszacsávó lesz, villámozó képességgel) ismét cs ak az első évadra emlékeztet: van egy küldetés, menni kell. Egy pozitívum volt az egészben, a Speedster nevű új karakter, mert a csaj a Hősök-átlagnál sokkal jobb színésznő, többet kéne mutogatni.

Ugyanez vonatkozik Kristen Bellre és Petrellimuterra is, és akkor még Lindermanról nem is szóltam, aki elméletileg feltámasztotta Nathant, de csak az ő elméjében létezik (zavaros, tudom, majd biztos kiderül), ők hárman minden jelenetet elvittek a hátukon, amiben szerepeltek, sajnos a nagyközönség viszont annyira rá van kattanva Peter Petrellire és Claire-re, hogy Milo és Hayden a majd' 90 perces játékidő felében központi szerepet kapott, és ha eddig nem jöttünk volna rá, hogy miért nem Ventimiglia lesz a következő Jack Nicholson, most megtudtuk.

Pozitívum még Zach Quinto is, aki Sylar második évados, herélt gciembere után egy jól fejlett mocsok állatot alakít, szedi össze a képességeit (remélem nem arról szól az évad első fele, hogy megy a hírók után, és hetente egy újabbat gyak le az agyáért), és mivel Claire-rel kezdte, így most kvázi halhatatlan lett, ami nem biztos, hogy jót tesz a történetnek, mert könyörgöm, hogy drukkoljak az elpusztításáért, ha egyszer nem lehet kinyírni? Milyen már az, hogy egy évadot (első) végigizgultunk, hogy mi lesz ezzel a feltűnően rövidlábú szőkenővel (Save the cheerleader), most meg kiderül, hogy felejtsük el, mert abba sem hal bele, ha az agyában kotorászik egy sűrű szemöldökű gonoszember, aki a falra is fel tud kenni bárkit a gondolataival, de egy lánccal bezárt szekrény ajtajával már nem tud megbírkózni.

A második epizód végére tartogatott, és az írók szándéka szerint álleesést produkáló bejelentés, miszerint PetrelliMuter Sylar anyukája, sem ütött már akkorát, mint az első évados parasztvakítások, csak legyintettem rá, van ilyen, Sylar és Peter testvérek, oszt? Luke, én vagyok az apád. Unalmas Niki/Jessica újabb énje is, láttunk már ilyet, bár a fagyasztásos képességen kicsit megakadtam, ennek a nőnek egyenesen két fícsörje is van? Ali Lartert tavaly beírathatták valami színitanodába, mert meglepően jó volt, pedig az első évadban a sírba kergetett állandóan nyitott szájával és kifejezéstelen tekintetével.

A pozitívumok között kell megemlíteni a kivitelezést, mert tévében ritkán látható jó trükkökkel operéltak, a nagyon gyors csaj kondenzcsíkja például állati jó volt, és a robbanás is jobban sikerült, mint az első évadban. A pénz persze véges, így arra ne számítsunk, hogy minden rész ennyire tele lesz speciális effektekkel, a tulajdonságok is kezdenek ismétlődni (a sivatagban kóringyáló néger csávó = Izsák jövőbelátása, Peter Petreli és a muter álmodó/látnok képessége, Elle kék és Ando piros villámai, stb.) Annál nagyobb kibaszást szegény Francis Caprával pedig el sem tudok képzelni, mint azt, hogy egy évadon keresztül Peter önmarcangoló és kétségbeesett tudatának hordozója legyen. Még két résznyi esélyt adok a sorozatnak, utána megy a nyári darahalomba a Shark és az Eli Stone mellé.