Azt hinnénk, hogy a tejjel-mézzel folyó szórakoztatóipari kánaánban a DVD-lemezek kora leáldozóban van, kutyának nem kell a nagy, böszme díszdoboz, hiszen ha amerikai ip-címünk van, akkor vagy mindent megnézhetünk online, ingyen, a tévésorozatok esetében nem egyszer az adásba kerülés előtt egy-két héttel, vagy ha úri kedvünk úgy diktálja, akkor legálisan letölthetjük az epizódokat az iTunes-ról meg ki tudja még honnan (amazon.com, pl.) A Multichannel.com-on közzétett friss felmérés eredményei szerint azonban az amerikai vásárlók a szórakozásra félretett dollárok mindössze 0.5 százalékát fordítják epizódok/filmek elektronikus megvásárlására, míg a DVD-k 81 százalékot tesznek ki a családi költségvetésekből.
Az NDP nevű, fogyasztói szokásokat felmérő cég legfrisebb jelentéséből kiderül, hogy a célcsoport (11 000 fő, mind rendelkezik nagysebességű internet-eléréssel és 13 életévüket betöltötték) a filmekre/sorozatokra szánt összeg 41 százalékából mozifilmeket vásárolnak DVD-n, 11 százalékot költenek tévésorozatok beszerzésére (szintén DVD-n), 29 százalék a DVD-kölcsönzés részesedése (filmek és sorozatok együttesen), 18 százalék a mozijegyek aránya, és csak 0.5 százalék a fizetős letöltéseké. Ha feltesszük, hogy a kérdezettek igazat válaszoltak, akkor az is meglepő, hogy mindössze 6 százalékuk jelentette ki, hogy filecserélő alkalmazásokon keresztül szerzi be film/sorozat-adagját, 67 százalékuk pedig a legutóbbi három hónapban saját vagy vásárolt DVD-n nézett ilyesmit (meg a tévében, gondolom).
Ezt a jelentést elolvasva megkérdőjelezhető az írósztrájk egyik sarkallatos kérdése, illetve a forgatókönyvírók követelése a digitális tartalmak (kivéve DVD és videó) után járó összegeket illetően, hiszen ha senki nem vesz ilyesmit, akkor nekik miért járna több pénz? Képünk egy random illusztráció a Blade Runner űber-DVD-kiadásáról.
