Mint egy falat kenyér, úgy kellett már a Shield visszatérése az igazi sorozatfüggőnek. Két perc elég volt, hogy felvegyem a történet fonalát, pedig direkt nem néztem meg az egy éve véget ért hatodik évadot, friss élményt akartam, azt, hogy ugyanúgy berántson Vic és a Strike Team a farmingtoni bűnös valóségba, mint a pilottal, ami az egyik legjobb első rész a sorozattörténelemben. A kép után ugrás, és spoilerek, a kommentekben dettó, csak azok klikkoljanak, akik nem bánják az ilyet (itthon még nem ment le a hatodik évad).

Iszonyatosan fog hiányozni ez a fajta hiperrealizmus, ez az in-your-face mentalitás, az, amitől ez a sorozat igazán sikeres lehetett. Hét évad nekem nem elég ebből, több kell még, bár tudom, hogy ha folytatódna, óhatatlanul önismétlésbe fordulna az egész (lásd negyedik évad pár momentuma), és annál az is jobb, ha így, kerek egészként búcsúzunk. Shane és az örmények, Vic és az örmények, a láblevágás, a falazás, a családért aggódó Vic (mennyit nőtt a lánya, már magasabb, mint ő maga - mellesleg az életben is a lánya, csak mondom), Dutch és a neki beszóló csini rendőrcsaj, Danny megtámadása, Claudette betegsége és az a rövid jelenet Dutch asztalánál, a trehány és lusta nyomozó megszívatása, tökéletes egy óra volt ez megint. A végére egy ütős jelenet a 7x01-ből, Vic is back, baby.