Hülyén nézne ki, ha mi is beállnánk a moralizáló asszonykórusba, de a Nagy lehetőség címen futó hajléktalanos valóságshow leggyengébb pontja tényleg a kiszavazósdi. Persze ismerjük a szöveget, hogy a kieső játékosokról is gondoskodnak majd, és így tovább, de hát eleve kiszolgáltatott emberekről van szó, itt a kiesést nem lehet annyira poénra venni, mint egy Pongó művészúrnál. Mondjuk a műsor nem ettől rossz, ettől még lehetne egy vérprofi, kiválóan vágott és szerkesztett reality.

Ehelyett inkább egy bénán összefércelt, sután szerkesztett műsort kaptunk. A kezdő tíz perc tipikus vegyesfelvágott, először egy kis szociológiai gyorstalpaló, hogy nehogymár úgy nézzen ki, mintha itt valami mocskos show-ról lenne szó. Aztán Csisztu Zsuzsa a kastély parkjában sétálva a kastély történetéről mesél, ekkor dobjuk el előszőr az agyunk, esküszöm, mintha a Főtért néznénk vasárnap reggel nyolckor Palcsó Brigittával az m1-en. Ki írta össze ezt a sok hülyeséget Csisztunak? A percek viszont peregnek és még mindig semmi.

A kérdés, hogy tényleg megéri-e Bakács Tibor Settenkedő és Tornóczky Anita idióta bölcsességeit ennyire hosszan bevágni egy valóságshow bevezető kritikus tíz percében, csak azért, hogy lemossuk magunkról a vádakat, hogy ez egy reality, egy termék, nem pedig szeretetszolgálat. Egyébként meg Bakácsról is lehetne nyugodtan egy realityt forgatni, az igazi pojácáról, aki whiskyt ajándékoz karácsonykor egy hajléktalannak, 'hogy egyszer igyon valami minőségi piát'. Nem, nem az egészségkárosítás miatt röhejes, hanem a szirupos, álságos baromarcúság miatt.

Aztán ugye bemutatkozik Tornóczky Anita, aki arról beszél, hogy a kidobott kutyák is mennyire fájnak neki. Hála istennek, az ő szövegéből az igénytelenül alákevert zene miatt nem sok mindent hallani. A csapat pszichiátere nem Csernus doki lett, ahogy azt annak idején meglebegtették, hanem Molnár Károly, akit eddig főleg a Híradókban láthattunk szakértőként (ha már média). Biztos megvolt az oka rá, hogy egy ilyen produkcióba halkan belelépjen, de tévés szempontból rossz választás volt. Kit érdekel, egy halk szavú, visszafogott elemző? Nála még egy felszínesebb, de hatásvadászabb ripacs is jobb lett volna. Mint például Csernus, akit pont erre találtak ki.

A szereplők viszont első ránézésre jól lettek kiválasztva, szerintem mindenki kívülről fújja, úgyhogy nem is kell sorolni, hogy van köztük minden: terhes nő, leszbikus, alkoholista, piercinges kiscsaj. Mindegyik mögött kusza, néha évtizedes történet húzódik, amely rendesen szét is feszíti a realitykben szokásos pár mondatos bemutatkozás kereteit, de aztán ezen is túlleszünk, és végre beköltözünk a házba.

A ház előtt Csisztu úgy köszönti a szereplőket, mintha csak a műsorvezető helyettese lenne, az osztályvezető kartárs megkérte, hogy fogadja a csereüdülésre érkező szovjet pajtásokat, lenne neki jobb dolga is az irodában, de itt kell bohóckodnia. Az egykori hajléktalanok meg körbenéznek a házban, és nagyon jó memória kell ahhoz, hogy a néző emlékezzen, neki jövő hét szerdán ide vissza kell jönnie, mert folytatódnak a kalandok a fogorvosnál és a fodrásznál.

Megmondom, mi volt a jó a Nagy lehetőségben. A promó, amit a Havas-ban beszélgetés címén lenyomtak a Nagy lehetőség előtt, és amiben a Tanár úr megkérdezte Tornóczkyt, hogy miért akar állandóan a kamera előtt lenni, ha egyszer nem megy neki.

Hol látható: Storytv, szerda 21:00, ismétlés csütörtök 23:15