Kábé itt kezdődik a közszolgálati szórakoztatás, ami nem azt jelenti, hogy itt is végződne. Kortárs művészet, de mégis teljesen fogyasztható, eladható. Hagyományokhoz visszanyúlás, de nem a neandervölgyiek által összeslájmozott és lebutított népiesség. Foglaljuk össze így az Örömtánc lényegét, ami egyébként vetélkedőnek lett beharangozva, de a néző nem igazán a verseny miatt nézi, ha nézi. A sajtóanyagokban emlegetett hírességeknek valójában nem olyan nagy a szerepük, mint elsőre gondoltuk, ők csak a légypapír voltak, amire a néző rárepül, de ez nem is baj. Rúzsa Magdi, Sasvári Sándor és a többiek nem is nagyon táncolnak, ők inkább csak kabalafigurái a csapatoknak, mint a Fradinak a zöld sas, de a csapatok viszont profi táncosokból állnak, innentől kezdve a dolog jól ki van vajazva.

Tehát van öt csapat profi táncosokból, akik gondosan kiválogatott zenékre táncolnak, a koreográfiákat pedig profi koreográfusokra bízták, és mivel tisztázva lett, hogy mit várnak el tőlük ebben a show-ban, nagyokat nem is hibáznak. Ha már verseny, akkor valójában nem a celebek, hanem a koreográfusok mérik össze az erejüket. De mondom, nem is a verseny a műsor célja, hanem a sima szórakoztatás. És mivel nem a celebalázásról szól a dolog, ezért a csapatok produkciójában nagy mélypontok, nagy bukták nincsenek, nincsenek Mónikák, akik hasra esnek saját mellükben, nincsenek nyugdíjas zenészek, akiknek derékzsábával küszködve kell átbújni a limbóléc alatt, ugyanis nagyjából egyenrangú alkotások sorakoznak egymás után, a néző feladata csak annyi, hogy hátradőljön a fotelban és élvezzen.

Az is igazi csoda, hogy a végén még Novák Pétert is meg tudtuk szokni, még akkor is, ha van az a zavaró képessége, hogy nem a torkából beszél, hanem az orra és a homloka közötti részből. Egyértelmű, hogy nem igazi műsorvezető, de még mindig ezerszer jobb, mint Harsányi Levente, vagy Somogyi Zoltán. Mivel a verseny nem túl éles, ezért a zsűri nem aláz, nem tipor a lelkekbe, inkább csak dísznek van, matyóhímzésnek. Sebestyén Márta és Bródy János neve újabb légypapír a nézőknek, meg persze valamivel levegőssé kellett tenni két táncszám között a műsort. De végül is tökmindegy, mert ez nem egy tehetségpátyolgató műsor, hanem egy nagyon lepuhított vetélkedőféle a koreográfusok között, a zsűri valós véleménye meg úgyis elég konkrétan anyagiasul a műsor végén pontok formájában. Egyedül Kovács Gerzson Péter szokott némi kritikai élt csempészni a rózsaszirmok közé. Egyébként ez a fickó elsőre baromi irritáló a szivárványos kendőjével (ami a nagy piros boa férfi megfelelője), meg a méteres bajszával, de aztán kiderül, hogy mégse ő az ügyeletes Bakács Settenkedő, a csapat értelmiséginek öltöztetett idiótája, hanem tényleg mond is valamit.

Egy dolgot viszont nem értünk. Lehet, hogy valaki azt hiszi a produkció stábjából, hogyha a színpadon mozgó táncosok közül mindig csak másfél párt mutogatnak, és őket is csak deréktól felfelé, akkor spórolnak egy csomó nyersanyagot? Mert baromi jól néz ki Laklóth Aladár zöld-fehér atlétatrikójának háta, de talán mégsem emiatt kapcsoltunk erre a műsorra. A képek 70%-a egyszerűen semmit nem mond arról, ami a színpadon történik, le-föl pattogó felsőtesteket látunk olyan táncoknál, amelyeknél odalent a láb látványosan dolgozik, vagy egy és fél táncospár lóg be a képernyőbe, miközben a színpadon vannak egy csomóan. Szóval ezen lenne még mit csiszolni, de sajna már csak egy adás van hátra.

Az eddigi adások megtekinthetők az MTV videótárában. Katt ide. Utolsó adás ma, csütürtökön 20:05-kor az m1-en.