A beharangozók vidéki életről, csodálatos Zetorokról, meg tehéntrágyába fúló gumicsizmákról szóltak, de nem is értem, mi újat vártunk a Szőke Dunától, hiszen Szőke András már majdnem tíz éve ugyanazt a figurát nyomja, bármilyen díszletet húznak köré. Na jó, ugyanazt a két-három figurát. Hiába kap egyórás műsoridőt, hiába találja ki valaki, hogy ez az egy óra majd pont a vidéki életről fog szólni, ha Szőkére van bízva, akkor úgyis csak az ismert, penészes poénjait fogja kicsomagolgatni a fedeles elemózsiáskosarából és Dévényi Tibi bácsiként behajigálni a közönség közé. A "ne beszélj már bele, maradj ott, ahol vagy!", meg a "most hagyjál békén, a kamerával beszélgetek" című ezerszer lerongyolt sablonokat, a Badár és a szánhúzó kutyák húszezerszer előadott sztoriját. És ezt még akkor sem lehet felrázni, ha Szőke néha megmasszírozza a közönséget, vagy a közönség masszírozza meg saját magát.

Viszont legalább elkövették azt az óriási bakit, hogy összeszedték az ősrégi Szőke-Badár felvételeket és ezeket időnként bejátsszák a show-ban, a néző meg csak kényelmesen összenézi a régi Szőke-produkciókat az újakkal, aztán hátbaveregeti a régi Szőkét. Végül is sikerült elérni, hogy Szőke szkanderozza le saját magát, az ifjú Szőke alázza a mostanit.

Egyébként jól is elsülhetett volna ez a műsor, csak a Szőke-show kiagyalói és kidolgozói túl sokat hagynak Szőkére, kellett volna mellé egy szigorú villanypásztor, vagy rendezői karikásostor - hogy a mezőgazdaságnál maradjunk. Senki nem kapott a fejéhez, hogy oké, oké, de ha Szőke minden adást végig stand-upol a sokszor elsütött poénjaival, akkor ez egyrészt kábé a harmadik adásra kimerül, elapad az amúgy is kishozamú mókaforrás, és poénnak egyedül Szőke gyöngyöző homloka marad majd. Meg a libák. Másrészt már rögtön az első adás pont ezért nagy csalódás volt. Nem értem, miért nem szólt neki senki, hogy Andris, ezt a műsort már megcsináltad a múltkor. Meg azelőtt. Meg azelőtt. Meg azelőtt. Most légyszi valami mást, mert ez itt a Duna Tévén egy új izé.

Persze, értjük mi, hogy ez egy ilyen rendhagyó show akar lenni a szénabálákra fosó gágogó libákkal, meg az egész műsort apró darabokra szétdumáló Szőkével, a masszírozással, a fényképelemzésekkel, meg a bejátszásokkal, de ettől még unalmas. Arról nem is beszélve, hogy a műsor ismertetésében ilyesmiket olvasunk: "A műsor tehát elsősorban a magyarországi vidéki életéből táplálkozik, másrészt a Kárpát-medence magyarok lakta területeinek emberi történeteit mutatja be, szeretettel és humorral. Ami pedig a műsor menetét illeti: mindig élő közösségben, közönségben élő beszélgetés, párbeszéd-interaktív formában, melynek főszakácsa Szőke András." Na, hát ezt úgy, ahogy van, dobhatjuk ki a szemétbe, helyette elég lett volna annyi: Szőke hozza a szokásos formáját.

Arról azért szó nincs, hogy ne lennének jó pillanatai a show-nak, vagy hogy egyszer sem röhög az ember, inkább az a baj, hogy nincs miért megnézzem a következő részt. Vegyük sorra. Nyilván a 2 perces masszírozótanfolyam miatt nem fogom. Az ötperces vidéki életsztori miatt sem. A meghívott vendég miatt sem, mert azt úgyis elnyomja a túlpörgött házigazda, hacsak nem Badár a meghívott vendég, aki az évtizedek során alkalmazkodott a barátjához. (De mondjuk Szarvas Józsefnek már nem sok esélye volt az érvényesülésre.) A humoros fényképelemzés című műsorszám miatt szintén nem fogok odakapcsolni, tehát maradnak a félig improvizatív stand-up-szerű részek, de aki látta már kettőnél többször Szőkét, az tudja, hogy emögött nincsenek tartalékok, ebben ennyi van. Marad tehát az a lehetőség, hogy a stáb közös erővel megrendszabályozza a hiperaktív házigazdát, gatyába rázza a műsort, néha forgatnak egy-egy faluban, és jó fej vidéki arcokat hívnak be a stúdióba, akiket érdemes végighallgatni.

Szőke Duna elkapható csütörtök esténként a Dunán. A második adás megtekinthető, ha ide kattintunk. Az első adást pedig ki lehet keresni a Duna Tv videotárából.