Van az úgy, hogy az ember nekiáll főzni, elkér egy fasza receptet a külföldi rokontól, előszedi a bevált alapanyagokat, és a biztonság kedvéért áthívja a mutert is, mert neki már nagy tapasztalata van az ilyen flancos dolgok főzésében. Aztán már menet közben rájövünk, hogy valami nem stimmel, talán a hazai alapanyagokkal van baj, vagy a tűzhely van rossz helyen, így ugyan megfőzzük a kaját, de azzal a felkiáltással, hogy "majd anyukál megint nekimegyünk, hátha." Valami ilyesmi érzésem volt a Life On Mars remake pilotja közben is, akartak a srácok, nem is kicsit, de jött a közmondásos probléma, és összeomlott az egész, mint egy rossz kártyavár.

Ez az a pilot, ami annyi sebből vérzik, hogy az ember azt sem tudja, hol kezdje. Nem fogjuk cseszegetni a zenét, mert az valahol természetes, hogy egy ilyen készültségi foknál az még nincs készen - szar is mondjuk, de sebaj. A nagyobbik baj a képi világgal van, sárgás-sötét az egész, ami lehet, hogy nem bug, hanem feature, de akkor nagy baj van, mert egyszerűen élvezhetetlen az egész tőle. A történet az eredetire hajaz, Sam Tyler nyomozó (Jason O'Mara) egy sorozatgyilkos nyomában lohol 2007-ben, de a csaját elrabolják (Stephanie Chaves-Jacobsen, a BSG Razor-ból), ő ideges lesz, elüti egy kocsi, és amikor magához tér, 1972-ben találja magát. Nem lehet tudni, hogy most akkor időutazik-e vagy esetleg kómában fekszik a kórházban, és az agya szórakozik vele, de nem is ez a lényeg.

A baj a megvalósítás mellett (annál gagyibb stúdióbelsőt, mint Sam lakása, illetve a képen illusztrált "külső felvétel", életemben nem láttam) a szereposztással, a forgatókönyvvel és a vágó ollójával van: a főszereplő Jason O'Mara olyan szinten alkalmatlan a szerepre, hogy az valami hihetetlen, Colm Meaney sem győzött meg arról, hogy jó Gene Hunt lenne belőle és akkor ott van még a csaj, Annie is, aki az angol eredetiben sokkal visszafogottabb volt, itt meg kábé két perc alatt majdnem leszaggatja a ruhát a főszereplőről. A hetvenes évek bemutatása sem igazán sikerült, míg a brit változat minden egyes másodpercét átlengte a retrófíling, itt az üvöltött a képekről, hogy hamis, mesterkélt díszletek között téblábolunk.

A sorozatjunkie szerint ez a verzió már az újravágott, szóval ennél egy (vagy több) fokkal még szarabb volt az, amit David E. Kelley még tavaly leforgatott, amibe bele sem merek gondolni. A szereplők között nincs semmiféle összhang, az egyetlen jó arc, Lenny Clarke lenne (a Rescue Me-ben Tommy bácsikája), de ő meg keveset van képernyőn. A jelenetek úgy jönnek egymás után, mitha én vágtam volna őket össze a notebookomon, nincs ritmusa, tempója ennek a pilotnak, nem csoda, hogy tavaly visszadobta az ABC. Most jön az újraforgatás New Yorkban, állítólag a két főszereplőt meghagyják (kár), és új arcokat hoznak be helyettük, szóval reménykedhetünk, hogy a rendező Thomas Schlamme (Aaon Sorkin régi harcostársa az Elnök embereiből) összerázza ezt a katyvaszt, és valami értelmes sorozatot csinál belőle.