Időről időre olvasni, hogy ilyen-olyan felmérések szerint a háborúkban (például a II. vh-ban) csak a katonák 15-20% volt képes tüzet nyitni az ellenségre, a halálos lövés leadásától meg úgy féltek, mint az ördög a szenteltvíztől, hiszen megsajnálták azt a drága, szerencsétlen ellenfelet, az is csak ember. Ha viszont veteránok visszaemlékezéseit hallgatjuk, olvassuk, akkor általában nagy átéléssel mesélik, hova kell pontosan csapni a gyalásóval közelharcban, hogy ne sokat pattogjon a lövészárokba betörő ellenség. Szóval érdekesek ezek a "felmérések" a pacifista bakákról, akik nem szívesen ölnek. Már csak azért is kezelem ezeket gyanúval, mert az, hogy mennyire dühödten aprítják egymást a (sorozott) katonák, helytől és időtől és a frontkatonák aktuális lelki állapotától nagyban függ, frontonként, csatánként erősen változik. Arról nem is beszélve, hogy azért elég sok embert sikerült kinyírni a második világháború csatáiban közös erővel, nem hiszem, hogy ez mind a távolból szenvtelenül gyilkoló nehéztűzérség, meg a gonosz kamikázék számlájára írható, míg a gyalogosok meg csak csokit osztottak. Törődjünk bele, a háború nem az emberbaráti szeretetről szól.

Grub Smith mindenesetre utána ered a problémának egy brit minisorozatban. Körbejárja, hogy miért ölnek a katonák, ha ölnek, és miért nem, ha nem ölnek. Megtudjuk, hogy az emberi lény szereti-e elvenni egy másik emberi lény életét, plusz Grub Smith egy 24 órás hadgyakorlaton is részt vesz. Mint egy tisztességes ismeretterjesztő filmben, itt is megszólalnak ideggyógyászok, pszichológusok, katonák, történészek, hadtörténészek, katonai szakértők.

A Gyilkos igazság első epizódja május 25-én, vasárnap 22 órakor, a Viasat Exploreren.