Nem vagyok teljesen elvetemült vasútőrült, csak mezei vasútbarát, de amikor pár évvel ezelőtt megjelent az Indóház első száma, egyből lecsaptam rá. Eleve meglepő volt, hogy a hazai lappiacon olyan új versenyző próbál helyet törni magának, amely se nem bulvármagazin, se nem férfi/női magazin, se nem pornóújság és nem is a hirdetők megfejésére specializálódott igénytelen outdoor- vagy fitneszbaromság. A másik meglepetés akkor jött, amikor belelapoztunk az újságba, ugyanis kiderült, hogy ez egy igényesen szerkesztett, jó minőségű, tartalmas lap, amelyet nem csak a vasútőrült szubkultúra tagjai élvezhetnek, hanem az átlag érdeklődő is.

Az Indóház most újabb nagy lépést tett, ugyanis szerkesztőgárdája egy televíziós műsorban is segédkezik, magyarul: végre van magyar vasútbarát műsor az MTV-n. Oké, már március óta megy, de vegyük úgy, hogy eddig megfigyelés alatt tartottuk a pácienst, akinek állapota mostanra stabilizálódott. Az első adásban még a megszokott híradós, dadogós, felolvasós formáját hozó Pálffy István is egyre szimpatikusabb lett az epizódok során. Lehet, hogy már régen át kellett volna váltania egy ilyen vasúti, esetleg boros vagy gasztronómiai-utazgatós műsor vezetésére?

Gondolom, mondani sem kell, hogy egy ilyen műsor nem kizárólag a legdurvább vasútfanokat célozza, hanem általában a vasútbarátokat, illetve az is cél, hogy a hétvégi délelőttökön, a csatornák között szörfölgetők bennragadjanak a Kupéban. A probléma pont az, hogy a műsor csak ünnepnapokon jelentkezik, tehát a május 25-i adás után a legközelebbi augusztus 20-án lesz. Így a sima érdeklődőkből fix nézőközönség nehezen alakul ki, én például tuti el fogom felejteni, hogy három hónap múlva Kupét kell néznem. Még szerencse, hogy van net és MTV-videótár.

Itt a Comment:comon a műsort elsősorban az átlagtévéző szemszögéből nézzük, már csak azért is, mert a fanatikusok úgyis szétszednek és megcsócsálnak minden adást a Kupé fórumán. Egyébként jó hír, hogy a hardcore vasútmániások pozitívan fogadták a sorozatot, még ha kritizáltak is kötelező jelleggel. Úgyhogy nem gagyival van dolgunk. Az átlagnéző pedig főleg azt veszi észre, hogy az első két rész operatőrét, rendezőjét, Sáfrány Józsefet (aki egyébként a Száz vasutat, ezeret című klasszikust is rendezte) a harmadik résztől felváltotta a sokkal mozgékonyabb kamerájú M. Tóth Gábor. A témákon látszik az egyensúlyozás: a tömény istvántelki járműjavítót és a NOHAB-ozást bécsi városnézéssel egybekötött villamosozás követi pihenőül, a gyimesbükki MÁV-őrház bemutatását pedig velencei vonatozás, az epizódok végén desszertként jön a modellvasút, ami még azokat is odatapasztja a képernyőhöz, akiknek semmi köze a vonatozáshoz. Mivel a szubkultúrára nem lehet műsort alapozni egy közszolgálati csatornán, ezért a vasútfanokat jobban célzó blokkok sem annyira belterjesek, hogy ne legyenek élvezhetők a mezei polgár számára.

Az eddigi adásokban volt szó a Szergejekről, NOHAB-okról, az istvántelki járműjavítóról. De szemezgessünk inkább a tervezett témákból. A stáb utánajár majd annak, hogy hogyan készült a Bors Máté kalandjai című sorozat, ez pont blogunk témájába vág, hiszen tévé is, retró is, sorozat is. Aztán jó hír, hogy Szobon újra elindult a kisvasút, ez kihagyhatatlan egy valamirevaló vasúti magazinból. És nem olvastam a tervek között, de nagyon remélem, hogy lesz egy Szilvásvárad-Putnok vonalbejárás, hiszen ez hazánk egyik legizgalmasabb vonala, kötelező filmre venni és megmutatni a nézőknek, mert lehet, hogy ezt is megszüntetik.

Az adások megtekinthetők itt.