Nem egészen tévé/média vonalba vágó poszt lesz ez, de attól még megér egy misét: a haj és pinametál egykori élharcosai, azaz a Mötley Crüe nevű zenekar végre elkészülni látszik új lemezével, és ilyenkor menni kell a talkshowkba bemutatni a tudományt, kijött a kislemez, kell a promóció. Tegnap este Jimmy Kimmelnél jártak, és nyomták el a Saints of Los Angeles című új nótájukat, igaz amolyan háromnegyed playbacknek tűnik a dolog, és az énekes sem mostanában fog bekerüni a Playgirl kihajtható poszteroldalára, de attól még kurva ütős kis számot sikerült összehozni. A lábdobért külön köszönet.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Asidotus 2008.04.16. 13:36:42
Annó nagy rajongója voltam a Crüe-nek, az 1991-es Monsters of Rock-on a Népstadionban ők is felléptek, és máig jó szívvel emlékszem rájuk. Igazából az első két lemez és különösen az ötödik, a Dr Feelgood volt tőlük zseniális, Biga barátommal sokat headbangeltünk, széles terpeszben, úgy az igazi!
Nem hittem volna, hogy ilyen jó dallal térnek vissza, bár a felvétel minősége nem valami jó.
A nyolcvanas évek Amerikájában megkerülhetetlen etalonok voltak, ami a rockerek kinézetét, viselkedését illeti, számolatlan bandára voltak hatással, köztük a Guns 'n' Rosesra is. A Guns profibb banda volt, de számomra a Crüe sokkal feelingesebb volt.
A Mötley Crüe a 80-as évek legelején alakult Los Angelesben,, és ők voltak a látványra sokat adó amerikai hajbandák prototípusa, etalonja. Zenéjük eredetileg az AC-DC, Aerosmith féle hard rock és a heavy metal egyfajta keveréke. Inkább feeling, mintsem virtuozitás, olyasmi érzés, mikor a haverokkal nyomul az ember a hatalmas Harley Davidsonokon, mindenki mögött egy szexis, dögös maca
Amúgy az igazán világraszóló áttörés két ok miatt nem következett be. Elsősorban amiatt, mert a Crüe túlzásba vitte a rock'n roll életmódot, a zenekarvezető, fő dalszerző Nikki Sixx '87. decemberében kis híján meghalt herointúladagolásban. A drogok és a szesz miatt a 85-ös és 87-es lemezek nem voltak ászok, nem tudták hozni a 82-es Too Fast for Love és a 83-as Shout at the Devil (főleg ez utóbbi) klasszisát. 89-re kikúrálták magukat, és az abban az évben meglejent Dr Feelgood talán a legjobb lemezük, a dallamos, amerikai hard rock/ heavy metal egyik csúcsalkotása volt. De a sikereket nem tudták kifuttatni, mert 1991-ben beütött a Nirvana és Pearl Jam nevével fémjelzett grunge. Rossz amerikai szokás szerint a korábbi időszak bandáit dobta a média és a lemezipar, és ez ellentétekhez vezetett. Kivált az énekes Vince Neil, és a korábbi stílusuktól erősen eltérő lemezekkel próbálkoztak, majd szanaszét szaladt a csapat. A dobosisten Tommy Lee is elsősorban Pamela Andersson pumpolásával majd verésével került a bulvársajtó érdeklődésének homlokterébe.
(Az sem kispályás dolog, hogy 91-ben aláírt a banda egy 30 millió (!) dolláros szerződést a kiadójával, majd kivágták az énekest, emiatt talán nem meglepő a kiadó rosszallása.)
Az ezredforduló környéke óta próbálkoznak a visszatéréssel, de egészségügyi problémák és a zenei világ ellenállása nehezíti a dolgukat.
Talán most megörvendeztetik a rajongókat egy kiváló lemezzel és világkörüli turnéval!
Sok sikert Mötley Crüe!
Prophet 2008.04.16. 14:13:32
Benne felejtettél néhány helyesírási hibát. "egykori élharcoasi", meg "promóció. tegnap".
endorphyn · http://www.endorphyn.com 2008.04.16. 16:06:23
Gestas 2008.04.16. 16:53:02
TexasRanger · http://www.cadillacdesert.blogspot.com 2008.04.16. 22:50:29
muszmusz 2008.04.17. 08:47:23
Nikki még mindig baromi jó pasi!