A kereskedelmi tévék úgynevezett vicces műsorai eddig leginkább a Fábry-Heti hetes-Irigy Hónaljmirigy tengelyen mozogtak, miközben borzalmas próbálkozások buktak meg látványosan, legutóbb a feltámasztott Szeszélyes évszakok. Oké, ezek közül a Fábry vezette Esti Showder olykor tényleg vicces, de mostanában az sem a poénok, hanem a balhék miatt volt emlékezetes. Viszont Fábrytól egy nagy erényt nem lehet elvitatni: az elmúlt években sorra megmutatta, kik azok a fiatal humoristák, akik bedolgoznak neki. Nyolc-tíz perces stand-up comedyk erejéig átadta a pódiumot az utánpótlásnak, és ebből többnyire igen vidám blokk sült ki (aki nem hiszi, keressen utána a YouTube-on).

A Showder Klub nevű rovat most is az Esti Shodwer talán legnépszerűbb része, törvényszerű volt, hogy valakinek eszébe jusson, ebből akár önálló műsor is lehet. A szereplőgárda adott – a Dumaszínház a rádiókabaréban is bizonyított társulata –, a műsorstruktúra egyszerű, egy etapban több adást is fel lehet venni, csak a kamerákat kell odatolni, ahol a vicceket mondják. Inkább az a meglepő, hogy idáig tartott, amíg a Showder Klub saját pályára állt. Talán a stand-up comedy korábbi tévés megjelenései – a felemás sikerű Mennyi? 30!, vagy hogy RTL-es példát mondjak, a műbotránnyal fárasztó Emberek a Holdon – miatt fenntartásai voltak a csatornának a műfajjal szemben. Akárhogy is, a Showder Klub ezentúl minden hétfőn Fábry nélkül jelentkezik nagyjából egy órában (egyelőre persze nem főműsoridőben, csak Győzike után). Volt szerencsém látni az első két adás felvételét, és olyat csináltam, amit kertévés showműsort nézve nagyon régen: őszintén röhögtem, sokat.

A koncepció egyszerű: egy bemelegítő ember után fellép egy házigazdaszerepben tetszelgő humorista, aki további három kollégát konferál fel a műsor alatt, közben a közönség ehet-ihat. „Olyan ez, mint Hamlet a Burger Kingben” – mondja a bemelegítő ember (vagy ahogy pornós hasonlattal nevezi magát, a „felszopó”), Litkai Gergely, aki régóta és nem véletlenül stabil háttérembere a hazai stadup-szcénának. A hasonlat sántít, mert a Burger Kingben nem lenne 800 forint egy korsó sör (a műsort egy méregdrága étteremben vették fel, aki jegyeket akar venni a műsorra, készüljön fel erre) és szerencsére a fellépők is szórakoztatóbbak, mint a dán királyfi monológjai.

Az első két adás házigazdái Kiss Ádám, illetve Hadházi László, előbbi az elmúlt években tűnt fel, utóbbi már a Mennyi? 30!-ban is nyomta. Mindketten a megbízható középszer képviselői, kis adagokban teljesen elviselhetők, de már a felvétel elején érezni, hogy nem ők fognak a legnagyobbat szólni. Az első igazi nagyágyú Kovács András Péter, aki különösebb koncepció nélkül kommentálja a közelmúlt politikai és celebügyi eseményeit, de azt jól teszi. Az utána következő Beliczai Balázs hálátlan műfajt űz: politikusparódiákat ad elő egészen zseniálisan, de ő a legjobb Baló György-imitátor is. A másik adásban Bödőcs Tibor és Kőhalmi Zoltán a két húzónév. A búcsúszentlászlói Bödőcs sem kíméli a politikusokat, de otthoni élményeivel jobban bünteti a rekeszizmokat (megtudjuk például, milyen a disznóvágás tükörjégen). Kőhalmi pedig messze a leghitelesebb humorista Hofi óta, a Szigeten is elképesztő műsort adott, nem titkolom, hogy nekem személyes kedvencem (talán azért, mert én is vidéken ÉS panelban nőttem fel). Végül a két műsorba egy-egy gyengébb előadó is jut: Szupkay Viktor az olcsó humor képviselője, a műsor legkínosabb pillanatai azok, amikor a női hónaljszőrrel viccelődik. Lorán Barnabást pedig láthattuk már ezerszer, ahogy autóhangokat utánoz – a felvételen kiderül, hogy poénírásban már korántsem olyan tehetséges, mint a Trabant imitálásában.

Három (a házigazdával együtt négy) fellépőből egy gyengébb – jó arány egy showműsorban, és kivételes vágói tehetség kellene ahhoz, hogy a felvett poénokból rossz műsor álljon össze. Egy korhatárkarikás tévéműsor persze soha nem lesz olyan felszabadult, mint egy dumaszínházas előadás – a fellépőknek is le kell győzniük lámpalázukat, Kőhalmin is lehetett érezni, hogy izgul –, de a Showder Klub fontos lépés a stand-up comedy hazai tévés rehabilitációjában. Ha a színvonal marad, sokan átszoknak majd a Heti hetesről, aztán jöhet a főműsoridő, és a műfaj külföldi mintára továbbfejlődhet a tévés mutációk felé. Az Amerikában népszerű roastnak például a Showder Klubban is lenne helye – ez az, amikor egy meghívott vendéget (gyakran egy egyébként fellépő humoristát) a fellépők szénné égetnek, és rögtön pikánsabb az adott celeb cikizése, ha a közönség látja az illető reakcióit. Lehetne kezdeni például Kiszel Tündével, ha már minden második fellépő monológjában előkerült a neve.