Nem azért, mert fanboy vagyok (mert az vagyok ezerrel), vagy mert akora felhajtás volt a negyedik évad első epizódja körül, de ezt tényleg látni kell. A Batlestar Galactica ismét bebizonyította, hogy az egyik legjobban átgondolt, megírt és megrendezett sorozat, aminek helye van az ösöek klaszikusok között, és nem csupán a sci-fi polcon. Az ugrás után spoileresek leszünk, a kommentekben is jöhet ami a csövön kifér, aki nem látta még az epizódot, és nem akarja elrontani saját szórakozását, az ne klikkoljon.

Kezdjük azzal, hogy egy egy TÉVÉSOROZAT, mégis olyan trükkparádét kapunk az első húsz percben, hogy az valami félelmetes. Nem egy olyan mozifilmet tudok mondani, amiben sokkal rosszabb űrcsatákat valósítanak meg, itt minden él, ott vagyunk az akció sűrűjében, a robbanásoktól teljesen kész voltam megint. Nem tudom hogy csinálják, nem tudom mennyibe kerül, de az tuti, hogy ilyen kiváló effektekkel nem dolgozott még sorozat, se networkön, se kábelen. Jó, a költségvetés nagy részét biztos viszi ez a húsz perc, és nemigen kapunk ilyet minden epizódban, de akkor is: így kell kezdeni egy évadot.

Starbuck visszatérése fura, sokkal titokzatosabb, mint a spoilerekből gondoltam volna, milyen már az, hogy a Viperje tiszta új? Kitől kapta? És miért? Állítólag nem Cylon a csaj, legalábbis Moore égre-földre esküdözik, hát akkor? Egy sima klón, a Capricán levett embriókból? Vagy egy hibrid? Az mondjuk nem csoda, hogy Baltar Cylon-detektora nem mutatja ki, hogy az-e (mekkora beszólás volt már Tightól!) mert az a Négyet sem szűrte ki. Ki küldte el a Földre? És ki hozta vissza? És hogy? A Cylon Isten azt akarja, hogy az emberek találjanak rá a Földre elsőként? Miért? Mi vár ránk ott, könyörgöm? És kinek van igaza, neki, akiről a Razorban azt jósolták, hogy az emberiség elpusztítója, vagy Roslinnak, aki Kara szerint éppen ellenkező irányba vezeti a flottát? És honnan vannak a víziói Starbucknak?

Az Anderset letapogató és emiatt meghátráló Cylonokról a spoilerek miatt tudtunk, de arról nem, hogy a Saul Tigh-t alakító Michael Hogan ennyire komolyan veszi a szerepet, és ilyen kurvajól megcsinálja a jeleneteit - káprázatos a fickó, mondjuk a hírek szerint személyes sértésnek vette, hogy Cylont csináltak belőle, és ez látszik is. A színészi játék szerintem a szokásos szinten volt, akiknél eddig is döcögött (Apollo - Jamie Bamber, Six - Tricia Helfer) most sem lett jobb, de akik eddig is odatették magukat (Adama - Edward James Olmos és főleg Baltar - James Callis) azok most is hozták a tőlük elvárható szívonalat, Olmos arcának egy-egy rezdülése sokkal többet jelent nekem, mint egy ötperces Helfer-monológ.

A Baltaros szál is kezd érdekes lenni, voltak ugye priceless pillanatok (amikor meglátja az oltárt) és teljesen komoly, drámai megoldások is, a gyerek felépülése és az egyistenhit felé vezető úton megtett első lépések Baltar kvázi Megváltó státuszát erősítik bennem, valahol ott is kilyukadhatunk majd, hogy Baltarnak fel kell áldoznia magát azért, hogy az emberek megtalálják a Földet - ebben a részben szerintem még nem állt készen rá, hiába üvöltött a támadójára hogy vágja el a torkát. Az epizód végi cliffhanger érdekes volt ugyan, de egyrészt kiszámítható, másrészt tudjuk, hogy Kara nem fogja lelőni az elnöknőt, mert annak nem nagyon lenne értelme a dramaturgia szempontjából.

És most megyek, és elkezdem nézni a sorozatot előről, a minivel, hétfő estig senki ne zavarjon.