"Az utóbbi időben az őszi nedves időjárás, valamint az adóba behúzódó rovarok miatt a budapesti tv-adó nagyfeszültség alatt álló fokozataiban több ízben átívelés, zárlat keletkezett. Ilyenkor az adó automatikus védőrendszere levált. Újraindítás csak az elszenesedett rovarhulla eltávolítása után lehetséges."

Végül is a magyar nézőknek baromi szerencséjük van, hogy nem alienek és zombik költöztek be az adóba, hanem csak rovarok, akik az átívelés hatására sietve el is szenesedtek, hulláikat már csak ki kellett söprögetni. Hogy miért adta közre ezt a közleményt 1966-ban a Posta Rádió- és Televízióműszaki Igazgatósága, arra egyszerű a válasz.

Azért, mert ha a rovarhullák támadása miatt bekrepált a nagyadó, márpedig bekrepált, akkor a tartalék adóberendezésre álltak át, csakhogy ezt a nézők egy része megszívta, ugyanis "az átváltásokkal kapcsolatban több vevőkészülékben is hiba keletkezett, a kép 'szétesett' és a kisadó megindulása után sem 'állt össze' újból, külső beavatkozások nélkül." És ha nem állt össze újból, akkor az emberek rohantak a GELKÁ-hoz, ott meg mondták nekik, hogy a hiba nem az ön készülékében van, szóval, mielőtt kitört volna a teljes pánik és a totális káosz, szólni kellett a népnek, hogy semmi gond, csak a rovarhullák befészkelődtek.

Ez csak egy apró bizonyíték arra, hogy a hatvanas években rádiózni, vagy tévézni kész tortúra volt, az adás bármikor megszakadhatott akár ősszel a nedves idő miatt, akár a rovarhullák miatt, akár a nyári napsugárzás miatt, és akár a viharok miatt. Akkoriban ez utóbbira volt is két szó: viharszünet, illetve zivatarszünet. Az embereket a hatvanas években a Kovács Kati nyakán kidomborodó erek problémáján kívül a viharszünet problémája kavarta föl még nagyon.

És a Posta, ha a viharszünetet nem is tudta megszüntetni, a vihart meg pláne nem, legalább annyit megtett, hogy időről-időre elmagyarázta a népnek a Rádióújság hasábjain, hogy reléadó, ionizált gázréteg, rovarhulla és lecsökkenő térerősség.

Vihar esetén egyébként elvileg az volt a gyakorlat, hogy a Meteorológiai Intézetből áttelefonáltak az adóállomásra, hogy gáz van skacok, jön a vihar. Ilyenkor a Rádiónál osztottak-szoroztak, ha valami létfontosságú műsor volt a Kossuthon, akkor átjátszották a lakihegyiről a szolnoki adóra, ami alapjáraton egyébként a Petőfit sugározta, és áthangolták az adót a Kossuthra. Ebből a Petőfit hallgató elvtárs annyit vett észre, hogy megszakadt a magyar nóta és hirtelen a Kossuth műsora kezdett szólni.

Elvileg tehát ez lett volna a gyakorlat, a valóságban inkább az történt, hogy megszakították az adást és kész. 1963-ban 80 órányi viharszünet volt, és ebből igen sok jutott főműsoridőbe. Aztán 1966 július 1-étől életbe lépett egy új szabályozás. Ezt az átjátszásos dolgot addig is ritkán alkalmazták, de az új szabályozás kifejezetten a műsor megszakítását írta elő. Tehát jött a vihar, a bemondó megszólalt, hogy "Adásunkat az adóállomás felett átvonuló vihar miatt megszakítjuk", erre a Szabó család megszakad, aztán vihar el, az új műsorszám kezdetéig pedig zenét sugároztak.

A viharszünetre egyébként azért volt szükség, mert a Posta berendezései a kor színvonalához képest is elavultak voltak, így az antennába csapó villám simán gajra vágta volna az adóberendezést.

Utaltam rá, a törpök élete nem csak játék és mese, nehéz idők voltak, ezernyi veszély fenyegette az esti tévézést. Ha netalán nem volt se vihar, se nedves idő, se mászkáló rovarok, csak egyszerűen beköszöntött a nyár és sütött a nap, még az is problémákat okozhatott. Egy 1966-os közleményében a Posta Rádió- és Televízióműszaki Igazgatósága tájékoztatta a nézőket, hogy a vételi zavarok "a nyári hónapokban tapasztalható rendkívüli terjedési viszonyokkal magyarázhatók." Figyelem! A nyugalom megzavarására alkalmas szövegrész következik:

"Ilyenkor ugyanis a napsugárzás hatására elektromosan telített réteg keletkezik az ionoszférában, mely sötétedés után megszűnik. Erről az ionizált gázrétegről visszaverődnek a hazánktól 1000-3000 km távolságban sugárzó televízióadók elektromágneses hullámai és így a velük azonos csatornán sugárzó hazai adók vételében zavart okozhatnak."

Persze az is lehet, hogy valójában a román titkosszolgálat zavarta az adást, csak ezt mégse lehetett a nézők orrára kötni. Erre egyébként két okuk is lehetett a külföldi titkosszolgálatoknak. Egyrészt az irigység. Náluk nem volt se Ki mit tud?, se Táncdalfesztivál, se Futrinka utca. Másrészt, ha ezek élvezetében megzavarják a magyar állampolgárokat, akkor azok ingerülten fognak nyugovóra térni, rosszul alszanak, másnap fáradtan mennek munkába, gyengén teljesítenek, az ország pedig rövid időn belül úgy mentálisan, mint fizikai mivoltában egyszerűen összeomlik, berogyik.

De hát ez a terv nem sikerült, méghozzá valószínűleg azért nem, mert az állampolgárok megfogadták a Posta Rádió- és Televízióműszaki Igazgatósága munkatársainak tanácsát, és vettek egy jobb antennát.