A sztrájk végével már semmi akadálya annak, hogy február 24-én egy igaz fasza kis puccos Oscar-gálát élvezhessünk végig az RTL Klub jóvoltából élőben, a szokásos alámondásos szinkronnal, amiről mindig a Pulykavadászat című zsékategóriás horror jut eszembe, a VHS-korszak közepéből, onnan, amikor a Vissza a jövőben második részét héber felirattal, szerb szinkronnal és magyar alámondással csereberéltem Illés György barátommal. Mindez persze nem lényeges, csak mondom.

Az viszont igenis fontos, hogy a reklámozók megbolondultak, és hajlandók 1.6 millió dollárt is kipengetni egy-egy félperces reklámhelyért (ez ugyan még egy gurigával elmarad az amerikaifutball-döntő áraitól, de akkor is rohadt sok pénz), amit az immáron írók seregével megtámogatott rongyrázás alatt láthatnak a tévénézők milliói. A Super Bowl alatt vetített reklámok hagyományosan a legütősebbek, még jó, a 100 milliót közelítő tévénézőnek nem lehet akármilyen cuccot odalökni.

Az idei Oscar-gála ebben az értelemben kezd egy kis mini-Super Bowlnak tűnni, a nagy cégek ugyanis külön erre az alkalomra készítenek újabb reklámfilmeket, még a végén megérjük, hogy ezeket a szpotokat is megversenyeztetik. Mi persze ebből is kimaradunk, nekünk jönnek a kéket hugyozó öregasszonyok, meg a ruhájukat állandóan lecsokizó kölykök, de sebaj, majd kibírjuk valahogy. Képünkön a tavalyi gála után éppen bulira igyekvő Beyonce látható.