Ínyenceknek, filmbuziknak, a fekete-fehér thrillerek elvetemült rajongóinak és retróőrülteknek nagy hír, hogy újra előbújt a Louvre fantomja. És ijesztget. Ha hagyjuk magunkat. Az meg ugye, csak elhatározás kérdése. A lényeg, hogy Magyarországon a hatvanas években nem csak szovjet és jugoszláv partizánfilmekre, meg operaközvetítésekre kapcsolhatott esténként a jónép azon az egy csatornán, ami létezett, hanem például Simon Templarra, vagy Belphegorra is.

Belphegornak több filmváltozata készült, az egyik legkorábbi egyébként 1927-es. A '65-ös Claude Barma-féle tévéváltozat egy tizenhárom részes széria, ezt láthatták a magyar nézők annak idején, és természetesen egy ország izgult a szépséges Juliette Greco és a Jigsaw-álarcot idéző maskarában rémisztgető Belphegor kalandjain.

Szóval én most lemegyek a közértbe, veszek wasabis földimogyit a filmhez, tegyen mindenki így, kattintson este 8-kor a Filmmúzeumra, lehet, hogy érdekes lesz. De mindenképpen vicces.

További infók a figura történetéről itt.