A Super Bowl alatt/előtt fellépni minden feltörekvő/veterán zenekar egyik nagy álma, a 15 percet 100 millió ember látja, össze kell hát szednie magának az embernek, mert az esetleges lebőgést is ugyanennyien kísérik szemel/füllel. Nos, az idei fellépők nem nagyon bíztak semmit a véletlenre vagy hangszálaikra, és javarészt végig playbackelték a dolgot, ami szerintem egy kicsit gustustalan. Bezzeg a Stones két évvel ezelőtt, ott nem volt csalás, ők tényleg ilyen szarul játszanak élőben - de pont ettől volt jó az egész, meg  attól, hogy látszott Richards fején, hogy fogalma sincs hol van és éppen mit csinál.

A múlt vasárnapi felvezetésben Jordin Sparks American Idol-nyertes  Oscar-díjas színésznő énekes annyira látványosan nyomta a szalag mellé a tátogást, hogy vissza kellett tekernem vagy háromszor: ez a csaj a himnuszt sem merte bevállalni élőben? Alicia Keys legalább egy nótát élőben énekelt (a másodikat nem) és Paula Abdul sem volt elég tökös ahhoz, hogy elnyomjon egy kurva számot háttérsegítség nélkül. Ez mellesleg még bele is férne a gyomorba, mert ezektől a percemberkéktől nem nagyon várt semmit az ember, miért lenne más az amerikai megasztáros a magyartól?

Az viszont már kissé kiakasztotta az embert, hogy Tom Petty, a rakenroll önjelölt nagy öregje, az 57 éves faszagyerek sem mert úgy kiállni erre a nyamvadt hakniara, hogy ő maga énekelte volna el a meglehetősen langyos műsort. Egy kicsit túl tökéletes, túl lemezszagú volt az egész, pedig jó lett volna, ha inkább az izzadságtól csepeg a dolog, mert AZ rakenroll. Tessék csak megkérdezni Lemmyt.