100 éves a Nyugat című folyóirat, ilyesmire egy jóravaló közszolgálati televíziónak kötelező rávetődnie, hiszen kultúra, nemzeti hagyományok, irodalom, nemespenész. Az ilyen témáról baromi unalmas, közhelyes és semmitmondó műsorokat lehet gyártani futószalagon, így ugyanis nemcsak kereskedelmi műsorok tudnak készülni, hanem úgynevezett kulturálisak is, és az eredmény ugyanolyan siralmas. Más kérdés, hogy az értelmiség jó része a "Kultúra"-feliratú masnival átkötött szart már meglepően toleránsan kanalazgatja, de ez egy másik történet. A lényeg az, hogy az MTV Nyugat 100 címmel és Fogadj örökbe! alcímmel sorozatot lökött útjára a nyugatos írókról, költőkről, ugye, csak így leírva is látszik, hogy rizikós vállalkozás ez. Viszont egész jól sikerült venni az akadályokat. Például az akadályok kikerülésével.

Mellőzték a beszélő fejeket, nincs az, hogy leültetünk két irodalomtörténészt, meg egy költőt egy kerek asztal köré, beszéltetjük őket 50 percen keresztül, persze a műsor végén sopánkodunk egy kicsit, hogy milyen kevés fért ennyi időbe, aztán az egészet éjjel tizenegykor, de lehetőleg inkább éjfél után adásba nyomjuk az m2-n, nézzétek rohadt nézők, ha bírjátok. A Nyugat 100 persze két költőt azért mindig le fog ültetni, ez nem maradhat ki, de szerencsére csak kevés időt kapnak, egy-egy mondatnyi gondolataikat bejátszások szakítják meg, és az az egy-egy mondat is úgy van összeválogatva, hogy este tizenegykor, két sörrel az agyában is felfogja az állampolgár. Vagyis nem irodalomóra, hanem csak egy laza tévéműsor.

Az első adás Adyról szólt, őt "fogadta örökbe" Térey János és Kovács András Ferenc, akik szerencsére otthonhagyták a ködgépet, és így egész jó dolgok hangzottak el. Ebbe a beszélgetésbe ékelődött egy másik beszélgetés, amely az utcán sétálva folyt. Ez volt a fő poén, ugyanis Wilhelm Droste műfordító, egyetemi tanár és kávéháztulajdonos nem magyar-, hanem német Ady-rajongó. Egyébként ez nagy húzás volt: ha már Nyugat, akkor lássuk, mit szól hozzánk a nyugat, nézzük például egy német ember szemével a mi Adynkat, ráadásul a fickó azt állította, hogy Ady a mi nagy kincsünk, legfontosabb irodalmi exportcikkünk. Ezért már megérte, ha legközelebb a germánokhoz megyek, csempészek pár raklapnyi Adyt.

A műsor egyébként nem véletlenül ilyen fogyasztható és értelmes, a képi világa nem véletlenül ilyen ízléses. Nagyjából ugyanaz a csapat készíti, mint az A la carte-ot, csak itt Lévai Balázs a műsorvezető, aki egyébként biztosíték arra, hogy a beszélgetések mindig oldottak és érdekesek lesznek. Seres Tamás rendező és Ángyán András vezető operatőr pedig nem csak a Nyugat 100-at és az A la carte-ot csinálták már együtt, hanem egy csomó mindent, például a Szabó Magda 90., vagy Sebestyén Márta 50. születésnapjára készült összeállításokat is.

A tegnapi adás videója megtekinthető itt.