Gregory House önelégülten hátradőlhet a főnöki fotelban és meghallgathatja a You Can't Always Get What You Want a Rolling Stonestól. Merthogy tűznyelvekkel díszített botjával végre sikerült elgáncsolnia Frei Tamást, egy ideig most ugye pihen a riporter, hogy aztán újult erővel, de már végre valami mást.

Pedig Frei határozottan javult az utóbbi egy évben, már legalábbis ami a kamerába artikulált milliók gyakoriságát, meg az egy adásban feltűnő kamu bérgyilkosok számát illeti. Mégis, az utolsó adásban szinte best of válogatássá rendezte össze a Frei Dossziék összes hibáját, a szuggesztív tekintettel előadott populista monológtól a külföldre szakadt dúsgazdag magyarok arany vécécsészéin át egészen az Armani öltönyig.

Merthogy mit is akart utoljára, még egyszer átismételtetni velünk Frei Tamás? Hát hogy ha nem fogunk össze, és a jobb, meg a baloldal nem békél meg, akkor olyan nagyon rossz lesz nekünk, mint a na hol? Hát persze, hogy Argentínában.

Legutóbb Verebes István próbálkozott meg a Heti hetesben azzal, hogy szeressük végre egymást gyerekek, fogjunk kezet és daloljuk el az István a király fináléját nemzetiszínű melegítőben, a világutazó riporter ehhez legfeljebb annyit tett hozzá, hogy a melegítő legyen Tommy Hilfiger, vagy esetleg egyedi, rendelésre gyártott modell Pierre Cardintől. Vegytiszta, maró hatású populizmus ez, hiszen a demokrácia éppen a versengésről szólna, a különböző igények, meg persze a közös ügyek eltérő megoldásainak vetélkedéséről. Azt meg csak és kizárólag a himnuszra hullámozva nehéz.

De inkább haladjunk tovább, nézzük meg miért is hasonlít Frei Tamás szerint Magyarország a pár éve csődbe jutott Argentínára? Hát, egyrészt mert pont olyan utcák vannak benne, mint az Andrássy út, és mert Frei nagyon sok gazdag haverja él ott. Mondjuk ennyi erővel forgathatott volna Bécsben, Párizsban vagy Róma egyes kerületeiben is, de persze akkor nehéz lett volna gazdasági csőddel, meg bankok előtt vascsövekkel egymásnak eső tömegekkel riogatnia.

Ráadásul nem is riogat annyira, Frei tálalásában Argentína nem is olyan rossz hely, tele van hangulatos kávézókkal, mindenki, hatalmas úszómedencés házban lakik, esténként meg azért csak jut minden férfinak egy hosszúcombú, nagymellű tangópartner. Pedig lehet, hogy igaza van Frei Tamásnak, és Argentína tényleg nagyon sok mindenben hasonlít Magyarországra, de sajnos erről csak fél mondatok kerültek be a műsorba. Biztos elröpült az idő az elegáns éttermekben, meg hát a sok vendégség azokban a tágas, luxusvillákban, egy fél délután, amíg bejárja az ember. Hogy miért is szar, ha összeomlik egy ország gazdasága, na azt elintézte pár vágóképpel, hogy öt évvel később sem színes, szélesvásznú musical az élet, azt meg csak onnan tudjuk, hogy többször, lassan, szótagolva elmondta, hogy nagyon olcsó a marhasteak.

Ezzel szemben minden megszólaló szerint Argentína csodás hely, jót tesz az emésztésnek és egyébként is kellemes az élet. Talán, ha Frei megkérdezett volna néhány helybelit is, mondjuk pár ápolónőt, tanárt vagy kamionsofőrt, akkor más lett volna a műsor hangulata. De hát a szegénységet inkább elintézte azzal, hogy azért színesek a házak, mert mindenki olyan festéket lopott, amilyet tudott.

A többi meg csak Evita, jól szabott öltöny és porcelán csészében szervírozott habos kakaó. Ez lenne Frei Tamás, és ami mögötte van.