Ha van a közelünkben egy békebeli BUBIV fotel, heveredjünk el benne, hunyjuk le a szemünket, lazítsunk, és először gondoljunk egy pálmafás tengerpartra, ahol kreol lányok tangában stb, aztán, ha ez megvolt, akkor képzeljük el azt is, milyen lenne, ha manapság meginterjúvolnák mondjuk év elején a kulturális minisztert, a mezőgazdasági minisztert, a közlekedési minisztériumi államtitkárt, hogy legyenek szívesek mondják már el, mit gondolnak a Szempontról, vagy A szólás szabadságáról, mik a műsor erényei és hibái, haragszanak-e a sok kritikáért, és ha ők csinálnák a műsort, akkor mit csinálnának másképp.

1977-ben az ilyesmi magától értetődő volt. Eleve az vicces, hogy állami vezetőket kérdezgettek a Rádióújságban arról, hogy mi a véleményük A HÉT-ről, szóval konkrétan A HÉT című műsorról, mondják el hibáit, erényeit, min változtatnának. Persze az elvtársaknak több se kellett - elmondták. Majd nem, mi?

Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese például nagyon szerette a műsort, annyira, hogy még kedvenc hobbiját, a vasárnapi kertészkedést is simán félbeszakította, csapot-papot, metszőollót, vakondot és lótetűt otthagyva rohant, ha kezdődött A HÉT. De azért kritikát is megfogalmazott, például nem szabad sértegetni és megalázni a riportalanyokat, ugyanis véssük eszünkbe: "A személyiség védelmében a gyakorlati munka során is a szocialista humanizmus és etika alapján kell eljárni." Ez pont olyan, mint a Dr. Bubó végén a tanulság, de hát az ilyen Huszár elvtársak mindig is emlékeztettek Dr. Bubóra.

Dr. Pozsgay Imre kulturális miniszter például arra kérte a műsor készítőit, hogy sose lankadjon a 'vitázó-kritikai kedv' és a 'hibákkal szembeni kérlelhetetlenség'. De persze Pozsgay sem ereszthette szélnek a híveket igehirdetés és a kőkemény magyar tanulság levonása nélkül. Pár mondatban megemlékezett a 'magát megvalósító egyénről, aki a fogyasztási javaknak már birtokosa', aztán szép ívben rákanyarodott a nagy büdös lényegre. Szóval, ha már megvan a hétvégi ház, ha már Trabantban és BUBIV bútorban hízlalhatjuk a pacaltól és Kőbányaitól amúgy is elhájasodott seggünket, no, akkor már csak a személyiség fejlesztése van hátra. Ehhez jön jól A HÉT. Merthogy a szocialista ember "személyiségének fejlesztésében a tévé akkor segít igazán, ha tartós értékeket népszerűsít, ha a szocialista embereszmény magatartás-mintáit mutatja fel; ha megtanít választani, hogy összetéveszthetetlen legyen az ocsú és a búza, az alantas és a nemes." Ámen.

Egyébként ne menjünk el amellett, hogy a kulturális miniszter szerint '77-ben az anyagi javakkal már úgy nagyjából rendben vagyunk, most már csak egy kicsit pallérozódni kell két böfögés között. Kábé ezt nevezzük fridzsiderszocializmusnak.

A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek annyi köze van a tévézéshez, hogy néha az ő tárcáját is csesztették A HÉT-ben, úgyhogy megkérdezték őt is. Dr. Romány Pál első körben leszögezte, hogy nem haragszik a támadások miatt, aztán második körben kibökte, hogy de azért mégis. És milyen szépen fejezte ki magát: "És tisztelem mindazokat, akik a televízióban közelítenek a magyar valóság feltárásához, mert segíteni akarnak. De nem szeretem a 'jópofa' odamondogatókat, a kétes értékű népszerűségre törekvőket, akik néha előkelően 'benyújtják a számlát' a tárcának, kormánynak." Ez teljesen érthető, a jópofa odamondogatókat mi se szeretjük. De milyen lehetett '77-ben egy jópofa odamondogató A HÉT-ben?

A legszebben mégiscsak Dr. Ábrahám Kálmán közlekedés- és postaügyi minisztériumi államtitkár fogalmazott: "Mint államtitkár azt kérem: a jövőben is segítsék közérthetővé tenni a tárca bonyolult feladatait a nézők előtt." Mintha csak a Nap-Keltéhez könyörögne valamelyik politikus úr.