A magyar tévéfüggőknek is kikerülhetetlen Vészhelyzet mérföldkőhöz érkezett tegnap este: immáron 300. alkalommal hangzott fel a jól ismert szignál, és ugyan mára már búcsút inthetünk a normális főcímnek, de ki ne emlékezne az első évadokban bejátszott diadamas Benton doktorra, vagy az akkor még kölyökképő Carter ártatlan arcára, amint zöldes árnyalatban beúsznak elénk a képernyőre?

Míg más sorozat vért izzad akár a 100 epizód elérésért is (fejből nem tudok statisztikát mondani, de a nagy átlag 2-3 évadot él meg, azaz 45-60 epizódot), a Vészhelyzet 1994 óta megszakítás nélkül az NBC műsorán van, kiválóan ismételhető, így szindikátusi aranybánya, nem mellesleg pedig az orvosos sorozatok non plus ultrája.

Nem akarunk nosztalgiázni, és könnyeket hullajtani a kitalált agydaganat, önsajnálat, bérvita és puszta unalom miatt távozni kényszerülő szereplők sorsa felett, mert minek. Tetszik így is, nézzük rendületenül, a hazai nézettségi versenyben redszeresen az élbolyban tanyázik, és egy évad még biztos van benne. Fanatikus sorozatgyűjtők is kedvelhetik, hiszen már a 8. évad is elérhető a boltokban, nekem is ott figyelnek szépen sorban az Elnök emberei összes mellett. Sok boldog születésnapot, és még vagy 100 ilyet!

És ünneplésként emlékezzünk néhány fontos, felejthetetlen jelenettel a sorozatra, amiben szinte mindig karácsony van, ha nem, hát hálaadás, és egyébként is szinte mindegyik jelenetben legalább kétszer kimondják, hogy kis rutin.

Az első évad, a rész, amit Tarantino rendezett

Mark és Doug utolsó közös jelenete

Doug és Carol újból találkoznak sok résszel George Clooney távozása után

Mark és Susan a vasútállomáson

Mark Green meghal, Israel Kamakawiwo Ole' énekel

Carter elhagyja a Vészhelyzetet