A sztrájk (tudom, ígértem, blabla) egyik érdekes kis mellégzöngéjére hívja fel a figyelmet egy Los Angeles Times-ban olvasható email-részlet, mégpedig az ún. kisember problémájára, aki most, hogy az írók sztrájkolnak, a producerek vállvetnek, a színészek pedig keserű hangú nyilatkozatokban ostorozzák a nekik dollármilliókat fizető stúdiókat, olyan szintű szopás elé néz, hogy az hihetetlen. Dale Alexander, a Hivatal című sorozat egyik fő asszisztense vagy kameramozgató embere (key grip, lényeg, hogy MELÓS) szerint ugyanis az mind szép és jó, hogy az írók a jussukért sztrájkolnak, csak éppen abba nem gondolnak bele, hogy amikor majd nem lesz mit felvenni, akkor a stábból először a kisembert bocsátják el, márpedig a Hivatal esetben ez 102 embert jelent - miközben az írók száma "csak" 14.

Az elég pesszimista levélből az is kiderül, hogy a legutóbbi, 1988-as parádé során több, a filmiparban melózó szakember a házát is kénytelen volt eladni, csak hogy túlélje az öthónapos munkabeszüntetést. "Röhej, hogy a színészek és műsorvezetők az írókat akarják anyagilag támogatni ebben az ún., nehéz helyzetben, miközben ők (mármint az írók) akkor is kapnak jogídíjat, ha új epizódok nem kerülnek adásba, de ismétlések igen - mindez persze kurvára nem vonatkozik a fővilágosítóra vagy az öltöztetőnőre." Nehéz nem egyetérteni a jómunkásemberrel.