Abban semmi különleges nincs, hogy a reggeli műsorokba is begyűjtik csodabogarakat, föltűzik őket gombostűre és közszemlére teszik. Tegnap a Reggeliben VIVA Kristóf volt, abból az apropóból, hogy a kutyáját öltözteti, vele párhuzamosan a Mokkában pedig a legújabb sláger, a műmellizmú férfi, akinek botox van a fejében. Az viszont már durva, amikor a reggeli műsor átmegy betegség-show-ba. Mit akarhat ezzel elérni a szerkesztő? Hogy az ember gyomra lendületből visszaküldje a vajaskenyeret a tányérra?

Kezdtünk egy reflexológussal, aki élő adásban gyógyított egy embert, aki évekkel ezelőtt balesetet szenvedett. Ehhez tudni kell, hogy az ilyen kezelés eléggé fájdalmas, és ez látszott is szerencsétlen betegen, miközben a reflexológus arról beszélt, hogy a nyakcsigolyában még maradhattak üvegszilánkok, amik külön fájdalmasak, valamint, hogy a lézerkezeléstől összesült izmokkal nem tud mit kezdeni. Azt hiszem, ezen a ponton toltuk félre a vajaskenyeret.

Jó, végül is ez a masszázs még nem olyan durva, durvább lenne, ha reggeli műsorban műtenének valakit - gondoltuk ekkor, mert még nem tudtuk, hogy kapunk műtétet is nemsokára. Csak előbb még váltsunk néhány őszinte szót a végtag-amputációról.

A végtagok amputálása jó reggeli téma a citromos tea és a briós mellé, főleg, ha a kiindulópont a négyvégtagú gyermek, akinek kapcsán rengeteget lehet a műtétekről, hegekről, életbenmaradási esélyekről beszélgetni. Mikor a négyvégtagú gyermek témaköre kimerült, akkor kérdezte meg Csonka Pici, hogy úgy egyébként egészséges emberek végtagjait milyen esetekben szokták amputálni. A meghívott sebész pedig készségesen és hosszan válaszolt. Na, ezen a ponton éreztük úgy, hogy a lenyelt vajas kenyér első hullámai inkább visszakívánkoznak.

Az ötszáz köbcentis szilikon hab a reggeli műsormenet tortáján VV Anikó melle volt. Hát persze, hogy láthattunk élő felvételeket a mellnagyobbító műtétről, hiszen, ami nem maradhat ki egy reggeli műsorból, az bizony a műtét, a testnedvek törölgetése a kiszedett régi implantátumokról, meg a bőr vagdalása és az altatás. Ráadásul a műsorvezetők jó sokáig ecsetelgették, hogy az ötszáz köbcenti az nagyon nagy és nagyon durva, és hogy azt oda berakják, és hogy jujj.

Ha jobban belegondolunk, ez nem rossz irány, innen lehet tovább lépni és sokkal gusztustalanabb műsorokat is csinálni a ködös, lagymatag novemberi reggelekre. Itt az ideje beszélgetni a nemi betegségekről, a vízihullákról, a spontán égésről, a kivégzésekről. Sokat rinyálunk azon, hogy nincs igazi oknyomozás a médiában, szóval végre utána kéne járni annak is, hogy tényleg minden hányásban van-e répa. Vagy ez csak olyan szólás-mondás?