Az európai értelemben vett, modern és haladó bulvárújságírás egyik legcsillogóbb sztaniolba csomagolt szardarabkájába léptünk a Story Online-on. A lap megkérdezte a Magyar Jövendőlátók Egyházának főpapját (elég erős adómegkerülés szagot érzek itt, a jövendőlátás ugyebár még nem vallás, ahogy a mondjuk a bélyeggyűjtés sem), hogy akkor most bukik-e a Mokka vagy sem.

A főpap pedig azt válaszolta, hogy torok megköszörül, szem fennakad, suttogó átszellemült hanghordozás:

„A műsorvezetőknek fel kell készülniük arra, hogy nagyon sok kritika éri majd őket. Ha ennek ellenére kitartanak, megmaradnak pozíciójukban.”

Jó, hogy nem azt mondta rögtön, hogy "Evezz, evezz az élet tengerén, de ki ne köss a bánat szigetén / legyen erőd tovább evezni, s a boldogság szigetén kikötni”. Már csak azt nem értem, hogy miért nem használ a piac főpapokat a programtervezéshez és a reklámelszámoláshoz, minek a költséges nézettségmérés, meg a sok fókuszcsoportos vizsgálat. Ha lenne egy alacsony fogyasztású, költséghatékony főpapjuk, akkor az már az elején megmondaná, hogy sikeres lesz-e a műsor, melyik reklámhelyért mennyit kell fizetni, sőt akár a programok elkészítésébe is belefolyhatna, mint kreatív producer. Ha meg éppen nincs szükség rá, egy illatgyertyával meg füstölővel zsúfolt kis faládikában tarthatnák az elnöki tárgyaló közepén.

Ja, és az év cikkéhez persze, hogy megérkezett az évtized kommentje is:

„Meg van a véleményem az ilyen főpapokról és főpapnőkről!barátnőm nevelt lánya is főpapnő, meg boszorkány, aztán simán elhitte, hogy pasija jól menő csávó..most meg kiderült, miután összebútoroztak, hogy (a pasi ment a csajhoz), hogy a fiú autója az exé, lakása sosem volt, és börtönben ült csalásért.”

Most mit is mondhatnánk erre? Hát, hogy a főpapnők már a spájzban vannak. De legalábbis a lakótelepi két és félszobában.