Pampalini annyira idétlen volt és akkora méretes lúzer, hogy néha az ember már megsajnálta. A legnagyobb geg az, amikor a rozmárbajuszú afrikavadász megtörli zsebkendőjével a kopasz fejét, majd az izzadságot visszacsavarja saját burájára. Gálvölgyi János hangja pedig zseniális.

Viszont felnőtt fejjel visszanézve az eredeti főcímet itt a nagy felfedezés: a zene nagyon király. Színes lampionok, koktél, mézédes fúvósok és gömbölyű fenekű kreol lányok, szóval autentikus lengyel karibi hangulat azokból az időkből, amikor még zenekarok húzták a muzsikát a rajzfilmek alá (köszi Antoni Mleczko!). Ha jól böngésztük ki a lengyel filmes adatbázisból, akkor a Pampalini epizódjai 1977 és '80 között készültek, és volt egy utánlövés '87-ben. Illetve '75-ben előfutárkodott a Pampalini és a víziló című rész. A stáb tagjai egyébként lengyel ős-rajzfilmesek (például Jan Holder, Ryszard Lepióra, vagy Bronislaw Zeman rendezők), ők rajzolták többek között a Lolka és Bolkát, meg a Hip Hop kengurut, amelyeket szintén láthattunk gyerekkorunkban. Ugrás után magyar változat és egy rejtély.