A Viasat jóvoltából az Index is részt vehetett azon a konferencia-interjún, melyen főleg európai újságírók faggatták Michael C. Hall filmszínészt a Dexter című sorozat főszereplőjét, akit a magyar nézők is jól ismerhetnek a Sírhant művek című sorozat David Fisherjeként. A nálunk első évadánál tartó széria számos európai országban még bemutatás előtt áll (az olaszok még csak az első epizódon vannak túl például), így a beszélgetés nem lő le egy nagy poént sem a nappal vérnyomszakértőként, éjjel társadalmi munkában sorozatgyilkosokat irtó szociopatáról szóló történetről, melynek könyvváltozata éppen mostanában jelent meg a magyar könyvesboltokban is.

Mennyire tudsz azonosulni karakterrel?

Kellett hozzá egy jó adag képzelőerő, az biztos. Míg egy másik karakterhez, legyen mondjuk rendőr, az ember elég alapos kutatómunkát tud végezni, itt erre értelemszerűen nem volt túl sok lehetőség. Dexter kívülről olyan, mint egy átlagember, dolgozik, eszik, barátnője van, de a belső monológokból kiderül, hogy az érzelmeket csak tetteti, hiszen saját bevallása szerint nem érez semmit.

Elhiszed neki?

Valahol igen, de az első évad eseményei, különös tekintettel a fináléra azt bizonyítják, hogy vannak dolgok, amik megrázzák, és ilyenkor nagyon védtelennek, már-már esendőnek tűnik. Ez nagyon érdekelt a szerepben, az, hogy mennyire sikerül így átadnom a belső konfliktust. Szerintem mindenkiben ott lakozik egy kis Dexter valahol, és néha eljátszadozunk a gondolattal, hogy vajon milyen lenne, ha...? Persze a legtöbb ember megmarad elméleti síkon.

Dexter sztoikus nyugalommal veszi LaGuerta hadnagy (a főnöke) közeledését. Milyen a kapcsolata a körülötte lévő nőkkel?

Rita, a barátnője egy súlyosan sérült nő, akit többször megerőszakoltak, így ideális társ számára, hiszen a nemi életre még csak gondolni sem akar egyikük sem. Az első évad elején akadnak hamvába holt kísérletek, de Dexter valahogy mindig megússza a dolgot. Ami a testvérét, Debra Morgant illeti, ő az a biztos pont, aki az apja, illetve nevelőapja halála után az életében az állandóságot, a nyugalmat, a családot szimbolizálja. Ez egyben Dexter legveszélyesebb kapcsolata is, hiszen ahogy Debra egyre tapasztaltabb lesz a munkájában (ugyanazon a rendőrőrsön dolgoznak), Dextert kissé aggasztja, hogy akár le is leplezheti, de erről inkább nem árulok el semmit, mert Európában még nem fejeződött be az első évad. LaGuerta hadnagy és Dexter mindenképpen érdekes pár, szerintem ő nagyon is jól tudja, hogy a nő vonzódik hozzá, és egyfajta kísérletként is tekint a dologra: vajon meddig mehet el, és mi lesz a következménye egy-egy félmosolynak? Azt nem hiszem, hogy közelebbi kapcsolatba kerülnének, de erről inkább a forgatókönyvírók tudnának mesélni.

Miért érdekes egy ilyen karaktert eljátszani?

A véres csonkolásokon kívül? Komolyra fordítva a szót, karrierem egyik legnagyobb kihívása Dexter, mert úgy kell megjelenítenem, mint egy totálisan érzelemmentes alakot, aki szinte gépiesen teszi a dolgát éjjel-nappal. Ez sokkal nehezebb, mint hangzik, nekem elhihetik. Az is érdekes volt, hogy egy olyan karakter bőrébe bújhatok, aki kimondhatatlanul szörnyű dolgokat tesz, mégsem gyűlöljük érte, hanem drukkolunk neki. Dexter nem fekete-fehérben látja a világot, nagyon is jól tudja, hogy amit tesz, az bizonyos tekintetben rossz, de a saját értékítélete alapján minden rendben van vele. Nem lehet egyértelműen sem negatív, sem pozitív hősnek tekinteni.

Nem tartottatok attól, hogy a sorozat elmossa a határvonalat jó és rossz között? Amit Dexter csinál, az önbíráskodás.

Pont ezért lényeges a narráció, a karakter belső monológja, amiből kiderül, hogy mit, miért tesz. Velejéig romlott sorozatgyilkosokat és erőszaktevőket öl csak meg, ehhez ragaszkodik, és az elvei nagyon fontosak számára. Ha nem így lenne, az egész sorozat más tónusú lenne, és nem hiszem, hogy a nézőknek ennyire bejönne egy válogatás nélkül gyilkoló, alantas ösztöneit kielégítő, igazi gyilkos. Nem szívesen játszanám el azt a Dexter, akit úgy sarokba szorítanak, hogy csak elvei feladásával biztosíthatja saját túlélését.

Miért vonzódsz ennyire a morbid szerepekhez? Már nem is akarsz normális embert eljátszani?

Visszakérdeznék: mi az, hogy normális? De most komolyan, mert én nem tudom. Ha „normális” alatt egy unalmas átlagembert értünk, akkor a válaszom, nem, semmi esetre sem akarok ilyen karakterekkel foglalkozni. Dave Fisher, a temetkezési vállalkozó a Sírhant Művekből alapvetően normális figura volt, az, hogy a saját neméhez vonzódik, az nem deviancia. Ha egy szerepben megvan a kellő intenzitás, és a megformálandó karakter elég összetett, akkor akár sorozatgyilkos is lehet, benne vagyok.  Színpadi színészként mellesleg sok hagyományosabb karaktert is alakítottam.

Hogyan lehet csak úgy ki-be bujkálni egy ilyen szerepbe? Hogyan vezeted le a dolgot?

Az edzőteremben. Kiizzadom magamból a sorozatgyilkost, vagy elmegyek futni, és közben próbálok nem gondolni rá. Most fejeztük be a második évad forgatását, és be kell, hogy valljam, nem bánom, hogy egy ideig nem kell Dexterként gondolkodnom.

Filmeket vagy sorozatokat szeretsz inkább forgatni?

A tévésorozat, különösen a kábeles, tehát annak sokkal nagyobb szabadságot engedő fajtája egy nagyon érdekes műfaj. Egy filmben másfél-két órám van arra, hogy kibontsak egy karaktert, hogy megismertessem a nézővel, míg itt 12 rész áll rendelkezésemre, jóval nagyobb mélységekig eljuthatok. Amikor befejeztük a Sírhant műveket, nem hittem volna, hogy még egyszer belevágok egy sorozatba, de az egyik rendező, és egy író megemlítette, hogy van ez a Dexter, és mit szólnék hozzá, ha megmutatnák a forgatókönyvet. Tetszett, elvállaltam.

Meddig lehet egy ilyen sorozatot folytatni? Egy idő után nem lesz túl unalmas az egy hét / egy gyilkosság rutin?

Eredetileg egy évadban gondolkodtunk, de olyan jó volt a fogadtatás, hogy a Showtime berendelte a másodikat is, aminek gyökeresen más lesz a hangulata. A második évad már nem a könyveket követi, és Dexter olyan mélységekbe zuhan, amin én is meglepődtem. Nem akarom lelőni a poént, legyen elég annyi, hogy amikor a vadászból üldözött vad lesz, érdekes dolgok fognak történni. Ami a folytatást illeti, úgy tudom, hogy a harmadik évad már zöld utat kapott.

Nem vagy rosszul a vér látványától?

Nem, amíg tudom, hogy vörösre festett kukoricaszirupból készül, és a hullák is csak műanyag bábuk. Ha egyszer egy olyan szobába kellene bemennem, ahol a falakon igazi vér csurog, szerintem összehánynám magam.

Említetted, hogy nehéz volt a gyilkos szerepére felkészülni. És a vérnyomszakértőjére? Nem szóltak be a rendőrségtől, hogy nem szakszerű, amit csinálsz?

Meglepő, de nem. Túl sok időt pedig nem szántam a dologra, elmentem a Miami rendőrség vérnyomszakértőjéhez, megmutatta az irodáját, meg elmondott egy pár dolgot a melótól, de nem mentem ki vele terepre okoskodni, az nem az én stílusom. Az interneten is utánanézem egy pár dolognak, kábé ennyi. Az mondjuk furcsa, hogy ők nincsenek állományban, így a rendőrségen belül tulajdonképpen civilként dolgoznak, ami néha meglehetősen kellemetlen helyzetbe hozhatja őket.

Mit fogsz csinálni a forgatási szünetben?

A családommal leszek, és nem dolgozom egy percet sem. Rám fér a pihenés, és egyáltalán nem fog hiányozni Dexter.