Jakupcsek Gabriellából, a legnőietlenebb hanghordozású és legirritálóbb orgánumú magyar műsorvezetőnőből néha még öt perc is sok, nem tudom, ki találta ki, hogy másfél órás műsorban szívassa a nézőket. Jakupcsek nyikorgó hangját, meg hülyeségeit nincs élő ember, aki ennyi időn keresztül ép ésszel kibírja. Márpedig az Ilyenek voltunkban nincs másik műsorvezető, aki felváltja időnként, mint a Mokkában, nincs menekülőút, nincs olyan szakasz, amikor halántékunkat dörzsölve megpróbáljuk elfelejteni 'azt a hangot', ami durvább trauma, mint amikor maga Cthulhu mászik elő a fürdőkád lefolyójából.

Nyilván itt megint a 'vakok között félszemű a király' elve működött, női műsorvezetőt kellett szerezni mindenáron és közülük csak Jakupcsek volt olyan, aki elérhető állapotban volt, képes végigvezetni egy ilyen hosszúságú műsort, megfelelő riporteri rutinnal rendelkezik, és az intellektualitás halvány érzetét képes megrezegtetni a nézőben, ami mondjuk nem hátrány egy ilyen médiatörténetis, beszélgetős, szórakoztatós műsorban.

De kinek van kedve másfél órán keresztül egy csikorgó darálót hallgatni? Ráadásul Jakupcsek nem csak a fülnek büntetés, de televíziós asszonyként pont annyira izgalmas jelenség, mint egy csikorgó daráló. További brutális pörölycsapás a néző idegeire, hogy szemmel láthatóan jól is érezte magát ebben a műsorban. Ez Jakupcsek esetében mindig azt jelenti, hogy sokkal érdekesebbnek gondolja magát az interjúalanyoknál, legszívesebben minden székben ő ülne, ezért folyamatosan értékes másodperceket lopkod magának a meghívott vendégek idejéből. De őszintén, kíváncsi bármelyikünk is Jakupcsek poénjaira, közbeszúrt életbölcsességeire? Akkor már inkább hallgatnánk, ahogy a gagyi őstévékettős műsorok főszereplői emlékeznek a hőskorszakra.