Időutazás-fanok vagyunk, gyermekkorunk óta rajongunk az olyan könyvekért/filmekért, amikben valaki visszamegy valamikorra, ott eltapos egy bogarat, és mire visszatér a jelenbe, már milliomos, és övé a királylány keze. Éppen ezért fogadtuk kitörő örömmel, hogy az NBC bevásárolta a Journeyman című projektet, amiben egy újságírót rángatnak az időörvény rejtélyes szálai, és lesz nagy meglepetés, meg ilyesmi.

A pilotot megnézve nem is nagyon csalódtunk: adott egy átlagos oknyomozó firkász, aki végzi a dolgát nagy nyugodtan, de egyszer csak huss, x évvel a múltban találja magát, és persze fogalma sincs, hogy most akkor mi van. Aztán ugyanilyen váratlanul visszakerül a jelenbe, és magyarázkodhat, mert a hiánya (egy-két nap) nem marad észrevétlen, a neje drogozással vádolja, a főnöke ki akarja rúgni, stb.

Az első ránézésre banális sztori aztán már a pilotban kap egy jó kis drámai töltetet (egykori menyasszony halála, újralátása, esetleges megmentése), némi természetfeletti töltést azzal, hogy úgy tűnik, jó oka van a visszautazgatásnak (nem áruljuk el, mert spoiler), és lesz egy húbazmeg pillanat is, amivel kellemesen meghatározzák az egész évadon átívelő főszálat, ami már most annyira érdekel, hogy jobban várom a második epizódot, mint az összes eddigi pilotból.

A színészekre egy szavunk nem lehet, a Rómában megismert Kevin McKidd és a nejét alakító Gretchen Egolf kifejezetten jó, Hollywood messze leghülyébb nevű színésznője, Moon Bloodgood pedig jócsaj, ahogy neki lennie kell. Egy apróság zavart csak, mégpedig a skót McKidd akcentusa, mert kábé annyira sikerült amerikanizálnia, mint Mel Gibsonnak a skótot elsajátítani a Rettenthetetlenben, de legyen ez az én bajom.