Úgy tűnik, az Á la Carte koncepciója megbukott, a tegnapi adás volt a legrosszabb az összes közül. Az asztalnál ülőknek kábé az első tíz perc után sikerült megállapítaniuk, hogy vitapartnerük virtuális valóságban él. Innentől be is halt az egész. De nem lepődtünk meg.

Az Á la Carte alapötlete valami olyasmi volt, hogy leültetünk különböző mezben játszó politikusokat, meg egy-két civilt egy fehér asztalhoz, és majd a vacsorától, a gyertyafénytől, egymás meghitt kipárolgásától hirtelen mindenki emberibbé, meg értelmesebbé változik, és majd együtt tolja az ország Trabantját. "Miért ne lehetne az élet, az ország és a világ legkeményebb kérdéseiről egy jó vacsora és finom borok fölött vitatkozni? Miért ne lehetne két fogás között őszintén és akár provokatíve is megbeszélni mindazt, ami mindenkit érdekel, nem törődve feltétlenül az unalmas közéleti modorral?" A műsor kitalálói ott számították el magukat csúnyán, hogy "őszintén megbeszélni".

Persze, ahogy azt Móricka elképzeli. Mert majd a politikusok leveszik a Darth Vader álarcot, előbukkan valódi, puha, selymes katicabogár arcuk és majd őszintéznek egy jót. Be kell látni, a politikus nem őszinte lény, merthogy ez sehol nem szerepel a munkaköri leírásában. A politikus csak tukmálgatja az állatságait, mint a hittérítők, meg a fogyigép árusok a tévében, halál komolyan eldarálja ezredszer is ugyanazt a marhaságot minden gátlás vagy önreflexió nélkül bárhol, bármikor. És Szombathy Pál, meg a műsora kedvéért sem fog civilként, vagy köznapi emberként viselkedni. "Megbeszélni mindazt."

A helyzet az, hogy az Á la carte-ban ugyanazokat a jól betanult hülyeségeket ismételgetik a meghívott politikusok, mint amivel az összes poltikai, meg kérdezgetős műsort végighaknizzák hét közben. Semmi újat nem akarnak mondani, a szokásos hülyeségeik viszont már a kutyát nem érdeklik. Az őszödi beszédről mindent elmondtak már egy év alatt, előre tudom, hogy milyen savasat fog fölböfögni róla Pelczné, vagy a "reformokat", meg az "egészségügy gatyába rázását" védelmező Eörsi Mátyás. Ezer közéleti műsorban, ezer politikai vitaműsorban szóról szóra elhangzottak már ezek a szövegek. Elsőre jól hangzik, hogy "Simicskó és Horn Gábor egy asztalnál", de a valóság az, hogy láttuk már az előadásukat a Kedd 21-féle műsorokban, és egyébként mindenhol máshol, rohadt unalmas. Ráadásul az Á la carte adásain belül is hétről hétre ugyanazok a viták folynak le, merthogy a frontvonalak megmerevedtek, a politikusoknak meg eszük ágában sincs ezen változtatni.

Szóval le kéne számolni a "politikus vacsora közben"-mítoszával, nincs ilyen, újra kell gondolni az Á la carte-ot.