Kifent szikével ültünk le A Társulat újabb része elé, a múltkor megdicsértük, de hátha akkor csak véletlenül volt jó. De úgy látszik A Társulatot nem akarják elrontani valahogy. Nem mondom, hogy örökké nézném ezt a szokásos válogatásos, realitys dolgot a fahangú szerencsétlenekről, meg a jóhangú nyertesekről, és az egymással vitatkozó zsűriről. Merthogy erről volt szó itten most is, röhögtünk az idétleneken, és fejben továbbjuttattuk a tehetségeseket. Plusz megjelent Nagy Feró is, aki az egyik legkirályabb számot énekli az Istvánban, most is hatalmas volt, habár húsz év alatt kifejlesztett az előadáshoz egy furcsa kígyóember-mozgást, és azt sem tudtam eldönteni, hogy élőben ment-e a dalolászás. Zárójelben mondom, az mekkora poén már, hogy a legjobb számokat az István, a királyban a gonosz pogányok éneklik mind, Vajkon meg jókat lehet aludni.

Szóval jöttek a durva arcok, megint megcsodálhattuk hazánk csodálatosan gazdag növény és állatvilágát, David Attenborough szerintem dobna egy hátast ilyen fokú fajgazdagság láttán. Elég csak belengetni egy castingot, egy 'benne leszel a tévébent', és máris másznak a stúdió felé a lények. Nézzünk néhány ritkaságot. A súlyos kategóriából a mindenvivő biztosan ez a srác volt, nem is értjük, miért szórták ki, ezzel a Boy George-formával biztosan remek István lett volna. Ennek a csajszinak meg huszonvalahány év alatt nem tűnt föl, hogy nulla hallása van?

Persze a jelentkezők között nem csak elmebetegeket láttunk. Én személy szerint szívesen látnám ezt a debreceni rockert (képünkön) Vajk szerepében, nem kicsit erőteljesebb, mint a bután femininre nyesett Varga Miki, akinek egy totál töketlen államalapítót kellett eljátszania. Adelaidának pedig nem csak a neve hangzik jól, de énekleni is tud.

És ha jól értettem, akkor ezután már jönnek az igazi válogatások, igazi tehetségekkel.