A tévés idénykezdet előtt szépen kiszivárgott pilotok vesézését egy olyan darabbal kezdjük el, amitől konkrétan leesett az állunk. Bryan Fuller keze alól eddig is olyan nagyszerű sorozatok kerültek ki, mint a Dead Like Me vagy a Wonderfalls, de ne feledjük, hogy a Star Trek: Voyager és a Hősök első évada mellett író/producerként is ott lebzselt, szóval nagyon ért a szakmához. Ő írta például a Company Man című Hősök részt, amit sokan az egyik legjobb epizódnak tartanak az első évadból.

Az új sorozat egy mese, nem mintha mondjuk a Dallas nem az lett volna, de ebben az esetben az első képkockától kezdve nyilvánvaló, hogy miről van szó, eltúlzott színek és szándékoltan művi díszletek jellemzik az első részt. Fuller, és a pilotot rendező Barry Sonnenfeld olyan kép világot teremt elég egyszerű eszközökkel, hogy ez embernek kedve lenne az anyja ölébe bújni, és onnan nézni a képernyőt meleg kakaóval és mazsolás kaláccsal a kézben. A majdnem végig narrált sorozat természetesen a halálról szól, Fuller saját sorozatainak mindig ez a háttere. Spoileres részletek a tovább mögött.

A főszereplő Ned gyermekkorában egy képesség birtokába jutott (nem Isten adta, és semmi cél nem volt vele, kapta, és kész - mondja a narrátor): ha megérint egy halottat, az feltámad, ma még egyszer megérinti, ismét meghal, de most már végleg. A világ összes halottjának feltámasztását az akadályozza meg, hogy ha az újra élővé varázsolt delikvens egy percnél tovább marad életben, akkor a közelében egy random élőlény meghal, mert mindennek ára van. A sorozat központi konfliktusa a halálból visszahozott gyermekkori kedves, és a főszálként végighúzódó reménytelen, be nem teljesült szerelem lesz (nem érintheti meg a csajt, mert meghal), továbbá a nyomozó haverral közös vállalkozás (halottakat hoznak vissza egy percre, azok megmondják ki ölte meg őket, Nedék begyűjtik a jutalmat), ami vicces pillanatokkal dobja fel az egyébként túl giccsessé váló pilotot.

A Carnivale rajongók emlékezhetnek arra, hogy a vándorcirkuszos sorozatban is volt egy ilyen "feltámasztalak, de akkor el kell vonjam az életerőt másoktól" motívum, a Dead Like Me fanok az érintés jelentőségét emelhetik ki, a pilot mesevilágának jellegzetességeit pedig fel lehet fedezni Sonnenfeld korábbi munkáiból, de kit érdekel mindez, amikor olyan hangulatos 42 percet kapunk a Pushing Daisies láttán, amit nagyon régóta egyetlen sorozat sem tudott megadni. A c:c kollektívája már alig várja a bemutató napját, és előre retteg attól, hogy ezt a sorozatot sem fogják szeretni az amcsi nézők. További infók a pilotról és a szereplőkről itt, a mellékelt képen a feltámasztott kedves látható, megformálója Anna Friel.