A szerző a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola végzős hallgatója, és ezen a címen lehet neki gratulálni: ahorvath0520@bkf.hu. 

6. FEJEZET – HOGYAN VÁLTOZTATTA MEG A LOST A TELEVÍZIÓZÁST? 2/1

„Nyilvánvaló hogy mindenki a Lost nyomdokaiba próbál lépni” – mondta Francie Calfo, az ABC Entertainment alelnöke pár héttel a sorozat premierjét követően [Variety, 2004. október 18., 17. oldal]. Ez a 2005-ös amerikai őszi szezont megnézve kétségtelenül így is volt, a nagy amerikai hálózatok ontották a Losthoz hasonló úgynevezett „mistery-drama” sorozatokat, bár sorra buktak meg ezek a próbálkozások (Invasion, Surface, Treshold…), de elsőként azért leszögezhető, hogy az addig – a nagy hálózatok számára – érdektelennek hitt sci-fi műfaj kétségtelenül az érdeklődés előterébe került. De ennél azért sokkal fontosabb változásokra is felfigyelhetünk 2004 óta az amerikai televíziós ipart vizsgálva.

Miközben számtalan elemzés és tanulmány látott napvilágot az elmúlt években, amely az internettel szemben elbukó televíziózásról íródott (persze még a Lost premierje előtt), újra aranykorát kezdik élni az amerikai sorozatok. A Losthoz hasonló sorozatok, amelyek egy központi rejtély köré épülnek, még sohasem húzták túl sokáig, most viszont a Lost hétről hétre 16-18 millió nézőt vonzott csak az Egyesült Államokban. Ez korábban azonban nem volt így. A legjobb példa erre a 90-es évek első felében ugyancsak az ABC által indított, szintén egy rejtélyt felgöngyölíteni kívánó Twin Peaks című sorozat volt, amelynek a kiváló kezdés ellenére a második szezonra olyannyira lecsökkent a nézettsége, hogy egyik pillanatról a másikra törölték a műsort. A sorozatot annyira kapkodva kellett befejezni, hogy a nézőkben azóta is mélyen él az utolsó epizód kurtasága. Magyarországon még egy szólás-mondás is elterjedt akkoriban, amikor a Magyar Televízió sugározta a produkciót, miszerint „olyan gyorsan vége lett, mint a Twin Peaksnek”. Időnként még most is hallani a pesti utcán ezt a mondatot, pedig már több mint tíz éve, hogy nálunk is lement a sorozat.

A Twin Peaks az akkoriban igen ritka, úgynevezett szerializált (serial) dráma sorozatok mintapéldánya volt. Ezek a műsorok az epizodik (episodic) műsorokkal szemben nem különálló epizódokból állnak (lásd: a C.S.I.), hanem egy történetet visznek végig az egész sorozaton, akár éveken keresztül. Ennek azonban óriási hátránya, hogy ha a néző lemarad az egyik epizódról, úgy kiesik a történetből, hogy valószínűleg abbahagyja a sorozat nézését. Ráadásul, ha valaki nem látta az első részt, megintcsak valószerűtlen, hogy bekapcsolódjon az évad közepén, hiszen már nem értené a történetet. A kilencvenes években és korábban ilyen típusú sorozatokkal tehát nagyon ritkán kísérleteztek a főműsoridőben és akkor is általában bukás lett vége. (A daytime sorozatok és a dél-amerikai produkciók egész más nézői habitusra apellálnak, így dolgozatomban nem is foglalkozom velük, habár kétségtelenül érdekes kérdés lenne az ő néző-megtartási stratégiájuk is).

Mégis mi lehet az, ami miatt a Twin Peaks szerializált formátuma akkoriban hétről hétre csökkenő nézettségi tendenciát mutatott, a Lost az első szezonban pedig végig szinten tudott maradni, sőt még növelni is tudta a nézettségét? Hogyhogy hétről hétre egyre többen néztek egy ilyen összefüggő történettel operáló sorozatot, egyre többen kapcsolódtak be az idő múlásával? Hogy lehet, hogy akik lemaradtak egy-egy epizódról – a Nielsen Media adatait vizsgálva – mégsem adták fel a sorozat nézését, mint anno a Twin Peaks nézői? Mi a különbség 2004 és 1994 között? Vagy kicsit máshogy megfogalmazva: mi nem volt akkor, ami ma van? Mi áll ma rendelkezésre, ami akkor nem állt?

A kérdésre talán meglepő a válasz, ha azt vesszük, hogy épp azok az eszközök vezetettek a Lost sikeréhez, amelyek miatt sokan korábban már eltemették a klasszikus televíziózást. Ezek pedig nem mások, mint az internet és a többi multimédiás modern eszköz. James Poniewozik, az amerikai Time magazin szakírója, 2006. szeptemberében a lap hasábjain megjelent írásában kifejti, hogy a Lost épp azért élte túl a kultsorozatok temetőjét (’cult-show graveyard’), amibe a Twin Peaks beleesett, mert a televíziózás azóta nagyon sokat változott, főképp annak köszönhetően, hogy a Lost megváltoztatta a televíziózást.

Elsőre talán túlságosan is nyakatekertnek tűnhet a Time magazin újságírójának álláspontja, de ha jobban belegondolunk, okfejtése lépésről lépésre nyomon követhető és logikus. „A Lost épp azokat az internetcentrikus és egyéb multimédiás eszközöket napi rendszerességgel használó nézőket nyerte meg, akikről azt feltételeznénk, hogy már untatja őket a televízió.” Épp azok a jellemzők teszik sikeressé a Lostot – a hosszú, végeláthatatlan, bonyolult és összetett történet - amelyek miatt a Twin Peaks és hasonló sorozatok megbuktak. „Amikor a Lostot bemutatta az ABC, minden addigi tudásunkat felülírta. A Lost bebizonyította, hogy mégiscsak működhet a szerializált dráma a tv-ben, pedig korábban szinte szabályként fogadtuk el, hogy nem.” – mondta Michael Wright, a TNT csatorna programming osztályának alelnöke a World Screen News újságírójának.

folyt. köv.