Tudjuk, tudjuk, hogy az MTV nincs túl jó passzban, ezért fanyalodik rá saját archívumára, ezért készülnek folyamatosan olyan műsorok, amelyekben semmi más nincs, csak egy műsorvezető rengeteg archív felvétellel körülszórva. Az Üdítő is ilyesmi, minden héten bemutatnak egy nagy komikust a kötelező archív mellékletekkel. Illetve pont az a lényeg, hogy nem mutatják be a nagy komikust, megint valahogy félig nyers és kicsit buta marad a dolog. Szilágyi Tibor a műsorvezető, feladata annyi, hogy felkonferálja a következő bejátszást és úgy tesz, mintha valami értelmeset mondana a komikusról. Persze ez nem Szilágyi sara, nem tehet az egészről, mi meg örülünk, ha egyáltalán élő embert látunk a képernyőn. 

De tulajdonképpen semmit nem tudunk meg semelyik komikusról sem, akiről ebben a műsorban szó esik, nemhogy a rendszerváltás előtti korszakról, pedig a néző nem vágyik túl sokra: csak egy kevés adatra, egy szippantásra a kor levegőjéből, sok kulisszatitokra és anekdotára. Persze a bajok ott kezdődnek, hogy még azt se lehet tudni, mikoriak a bejátszott felvételek, az úgy nem lett fontos. Ja, és hogy a sok rizsázásra nincs idő? Akkor nem kéne beültetni a művész urat a kamerák elé, ki lehet szépen hagyni a buliból, olcsóbb is, és aki vegyes színvonalú kabaréegyvelegre kíváncsi, az Szilágyi Tibor nélkül is oda fog kapcsolni. Sőt, több idő jut a bohózatoknak. Csak ki kell írni, hogy Antal Imre felvételeiből nyújtunk át egy bokrétát, ha kigyullad a lámpa, majd akkor tessenek röhögni.

Valószínűleg még sokszor el fogjuk mondani, hogy a retrózást a Dob+Basszus oldotta meg profin (itt és itt írtunk is róla). Kádár-kori viccességek és a táncdalfesztiválok kulisszatitkai jól összegyúrva egy csomó infóval, majd megtűzdelve néhány zene- és retró-szakértővel, hivatásos megmondófejekkel, mint Superman, Fáy Miklós. Ez a nagy titok, és ezt lehetne alkalmazni kabaréműsorokra is simán.

A többi adás megtekinthető itt.