A szerző a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola végzős hallgatója, és ezen a címen lehet neki gratulálni: ahorvath0520@bkf.hu.

2. FEJEZET – AZ AMERIKAI NETWORK TELEVÍZIÓZÁS VS. EGYÉB ALTERNATÍVÁK

Az amerikai nagy tévéhálózatok (ABC, NBC, CBS) hegemóniája a 70-es, 80-as években illetve 90-es évek első felében töretlen volt, a televízió-nézésre fordított idő nagy részében az ő műsoraikat nézték az Egyesült Államokban és a legfőbb szórakozási, illetve információ-szerzési formát is egyértelműen a televízió jelentette. Gyakorlatilag nem volt alternatívája a nagy hálózatoknak sem technológiai értelemben, sem minőségi értelemben. Ebben a fejezetben azt a három fő elemet szeretném röviden felsorolni, amelyek a kilencvenes évek közepétől kezdődően elkezdték elvonni a nézőket a nagy hálózatok műsoraitól, és egyben elősegítették azt a minőségi változást, amely bekövetkezik a televíziós piacon. A fejezet végén még kitérek a reality műsorok színvonalának erőteljes csökkenésére, ugyanis ez is közrejátszott abban, hogy a nézők egyre kevesebbet nézték a nagy hálózatok műsorát.

2.1. Az internet

Az internet megjelenése és széleskörű elterjedése több szempontból is veszélyt jelentett és jelent még ma is az országos hálózatokra Amerikában. Egyrészt nyilvánvalóan egy olyan eszközként jelent meg a háztartásokban, amelyre rengeteg időt szánnak a felhasználók, ezt pedig sok esetben a televíziózásra fordított idő kárára teszik, másrészről pedig a televíziónak, mint a leggyorsabb információszerzési forrásnak is alternatívájaként jelent meg, arról nem is beszélve, hogy az interneten sokkal széleskörűbb és mélyebb információmennyiséget találhatunk. Az országos tévéhálózatok (NBC, CBS, ABC) pedig a nyugati parton még mindig három órás késéssel sugározzák az esti híradót.

Továbbá a szélessávú internet elterjedésével és az illegális tartalmak egyre szélesebb körű térnyerésével az eleinte még csak parciálisnak tekinthető kalózkodás valós veszélyként jelenik meg a tévécsatornák számára, hiszen onnantól kezdve, hogy az internetről is letölthetőek a sorozatok, kinek fognak kelleni a tévében? A 2004-s fordulat azonban erre is frappáns választ ad, ugyanis épp az ellenkezője történik meg, mint amire mindenki számított: az internet ezeknek az újgenerációs sorozatnak a nézettségét épp hogy növeli, nem pedig csökkenti. Ennek a folyamatnak a bemutatására is a dolgozat későbbi részében térek ki.

Az internet terjedése tehát egy újabb figyelmeztető jel volt a filmstúdiók és a tévétársaságok számára, hogy változásra van szükség, hiszen a fiatal közönség közül egyre kevesebben fognak felállni a számítógépek elől és a tévé elé leülni, ha a Baywatch és a Tarzan a kínálat. Nyilvánvaló volt ez esetben is, hogy valami egész újszerűvel kell próbálkozni.

2.2. A kábeltévék előretörése

A digitális illetve műholdas rendszerek elterjedésével egy-egy előfizető az Egyesült Államokban akár 500 csatornát is élvezhet manapság az otthonában. Azt hiszem, nem szorul külön magyarázatra, hogy ez az országos tévéhálózatoknak semmi jót nem jelent, hiszen minél több a csatorna, annál több felé oszlik a néző figyelme. Habár a 90-s években a tematikus csatornák mellett az úgynevezett „basic cable” csatornák (FX, USA, stb…) még saját sorozatokat nem gyártanak, már a jól ismert sorozatok ismétlésével is igen sok nézőt szereznek maguknak. Ez azonban a filmstúdiók számára még jól is jön, hiszen egy második platformon is értékesíteni tudják a műsoraikat, amely fontos bevételi forrást jelent számukra. Azonban a kábeltévés társaságok is felismerik az internet veszélyeit: amikor ez az új technológia szinte mindenki számára elérhető, és a megszerezhető információk mennyisége gyakorlatilag végtelen, akkor ki akar ismétléseket nézni?

Így tehát az új évezred elején megjelennek a saját, eredeti műsorok (original series) a kábeltelevíziókon. Ezzel csökkentve azt a veszélyt, hogy a nézők teljesen elforduljanak a csak ismétléseket sugárzó csatornáktól. Természetesen ezeknek a csatornáknak mindenképpen mást kellett nyújtaniuk, mint az országos tévéhálózatoknak, hiszen ők nem a hetedik illetve nyolcadik országos csatornaként akartak megjelenni. Ezzel a piaci koncepcióval nem sok esélyük lett volna, így kisebb kábelcsatornákként az országos adóknál eredetibb, meghökkentőbb és merészebb programokkal kellett előállniuk.
Az első lépést, a Ted Turner által még 1988-ban alapított TNT tette meg, akik 2001-ban új szlogennel és koncepcióval álltak a közönség elé: „We know drama”.

Először a Door to door című tévéfilmmel próbálkoztak, amellyel jó pár díjat is besöpörtek, később pedig belevágtak saját sorozatok sugárzásába. Ma a TNT szállítja a legnézettebb kábeltévés műsorokat, többek között a Kyra Sedgwick főszereplésével készülő The Closer sorozatot, vagy éppen a 2005-ben készült minisorozatot, az Into the West-et, amelynek producere a legendás filmrendező, Steven Spielberg volt.
 
A kábelcsatornákat az amerikai hatóságok ráadásul nem ugyanolyan szigorúan ellenőrzik, mint az országos hálózatokat, így sokkal nagyobb alkotói szabadságot élvezhetnek a forgatókönyvírók, a rendezők és a producerek egy-egy sorozat elkészítésekor. Ez pedig kétségkívül jót tesz a minőségnek is.

Mi sem mutatja ezt jobban, mint egy másik kábelcsatorna, az FX esete. A FX 1994-ben indult, és eleinte csak talk-showkat illetve ismétléseket sugárzott. 2002-ben azonban ők is úgy döntöttek, hogy előállnak egy saját produkcióval, amely segít majd kiemelni őket a több száz kábelcsatorna örvényéből. Így elkészült a The Shield, amely pillanatok alatt sikert aratott a nézők és a kritikusok körében. 2003-ben a sorozat elnyerte a legjobb dráma sorozatnak járó Golden Globe-díjat. Ekkor először fordul elő a díjátadó történetében, hogy egy úgynevezett „basic cable” sorozat kapja a fődíjat. A The Shield premierje 2002. márciusában a kábeltelevíziózás addigi történetének legmagasabb nézettségi adatát produkálta a saját gyártású sorozatokat tekintve.

Még hosszan lehetne sorolni azokat a produkciókat, amik 2001 óta a kábeltelevíziókon értek el kiemelkedő nézettségi és kritikai elismerést. Egy dolog azonban leszögezhető: az az alkotói szabadság, amelyet a kábeltársaságok sorozatain „kiélhettek” az alkotók, mindenképpen ösztönözték az országos csatornák programigazgatóit is, megmutatták, hogy mely irányba érdemes elmozdulni, ha meg akarják fordítani a csökkenő nézettségi tendenciákat, illetve újra fel akarják kelteni az érdeklődést a világban a műsoraik iránt. 2003-ban illetve 2004 elején jól látható volt, hogy a külföldi társaságok a legnagyobb érdeklődést a Nip/Tuck, a The Shield vagy épp a Six Feet Under iránt mutatták, pedig ezek közül egyik sem az országos tévéhálózatok műsoraihoz tartozott.

2.3. Az HBO faktor

Az HBO hatása nagyon hasonló a kábeltévék saját sorozatai által kiváltott jelenséghez, azaz, hogy ráirányította a figyelmet arra, hogy minőségi műsorokkal is lehet nézettségi sikert elérni, hiszen a The Sopranos vagy éppen a Sex and the City még a prémiumcsatornán is sokmilliós nézettséget produkált. A The Sopranos negyedik szezonjának premierje 2002. szeptember 15-én – tizenhat hónapnyi szünet után – az adott idősáv legnézettebb műsora volt, sőt felkerült a heti országos toplistán a hatodik helyre annak ellenére, hogy az HBO csak az amerikai háztartások közel egyharmadában volt fogható.

Az HBO-t csak azért emelem ki külön, mert a „basic cable” csatornáktól eltérően az HBO-ra külön elő kell fizetni, méghozzá elég drágán, amely azt jelenti, hogy szinte csak az amerikai elithez jut csak el a műsoruk. Következésképp, ők más indítatásból készítenek minőségi műsorokat: nekik az előfizetőiket kell kiszolgálniuk, a többnyire diplomával rendelkező, közép-felsőosztályba tartozó amerikaiakat, akik az előfizetési díjért cserébe megint csak másra vágynak, mint amit az országos hálózatok nyújtani tudnak. Nekik tehát provokatívabb, eredetibb, vonzóbb, jobb minőségű műsorokat kell gyártaniuk, mint a többieknek. Ezzel azonban magukkal húzták az országos hálózatokat, hiszen kiderült, hogy a széles nézői réteg is eljutott arra a pontra, amikor inkább ezeket a sorozatokat fogyasztja, és nem kér többet a Baywatchból vagy a Walker, the Texas Ranger-ből.