Al Gore, a Kényelmetlen igazság című katasztrófafilm főszereplője, foglalkozását tekintve aktív környezetszennyező egykori alelnök, és a CD-ket elcsúfító "Szókimondó szövegek" matricát kiagyaló Tipper nevű feleség boldog (?) férje, nagy Maffiózók rajongó, és mint olyan, nem akarta kihagyni a sorozat utolsó részét - csak éppen Isztambulba kellett utaznia pont akkor, amikor az ominózus epizód adásba került volna. Namármost, ha az embert történetesen Kovács Józsefnek hívják, akkor ilyen esetben két dolgot tehet: beállítja a videót/DVD-felvevőt, és imádkozik, hogy áramszünet vagy a tévéadók böszmesége (később kezdés, hazai jellegzetesség) miatt ne maradjon le Tony Soprano hattyúdaláról.

Persze Al Gore nem kovácsjózsef, hanem egy elég befolyásos, és meglehetősen mereven mozgó (lásd még: Pinokkió-effektus) ember, akinek olyan barátai vannak, mint a sorozat egyik producere, egy bizonyos Brad Grey, aki egyben a Paramount stúdió elnöke is, miért is ne. Naszóval ex-alelnökünk elkezdett rinyálni Grey-nek, hogy adja már neki oda a sorozat utolsó epizódját jóelőre, mert nem akarja kihagyni (ez nem hallott még a bittorrentről?), de a producer nagyon ódzkodott a dologtól, nem adom, Al, még a végén feltöltöd valahová.

A vége persze happy end lett, a magángépébe (nesze neked környezetvédelem) éppen beszállni készülő Gore-nak a reptérre vittek ki egy lezárt Halliburton aktatáskát, (amit állítólag hidegvágóval sem lehet kinyitni) a zár kódját pedig csak akkor mondták meg neki, amikor már a levegőben voltak, nehogy kiszivárogtassa az epizódot valakinek. Persze a dolognak híre ment, Rudolph Giuliani, New York egykori polgármestere azonnal telefont ragadott, és panaszkodott, hogy ő miért nem kapta meg? Tisztára, mint a homokozóban.